Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5. szám - Szepesi Attila: Ars Amatoria (versrészlet)

Szepesi Attila

Ars Amatoria

( részletek )

Leülsz, a szoknyád felcsúszik a térdeden,

futó árnyék incselkedik, játszik velem.

Visszfényekkel a zöld, a kék, az ibolya

fonódik a könnyű szövet fodraiba.

Alul a vibráló opál derengve, mint tört fény a tenger elfutó hullámain.

Följebb az arany szikrák és a türkizek,

mint habok közt felvillanó titkos tüzek:

bukdosó, aranyzöld halak elevenül,

fényszilánkok keringenek térded körül.

A levegő fodrai közt csillámlanak, a vibráló, szeptemberi sugár alatt.

Aztán a szoknyád araszolva feljebb csúszik, új árnyakat vet, tétován nyugszik kicsit.

Az ujjaid a pereménél játszanak — a fejed félrehajtod és felkacagsz.

Sugár-pihék a pillán, az alkony tovaillan,