Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5. szám - Faludy György: Barátnő barátnőjéhez, CIX. Szonett, CX. Szonett, CLXIII. Szonett, CLXV. Szonett, CLXXVIII. Szonett (versek)
Faludy György Barátnő Barátnőjéhez München, 1756 A Hét Választóban száll meg s azonnal jelentkezik nálad. E levelet — mert indiszkrét s feltör minden pecsétet — a postakocsis viszi el neked. Casanovának hívják. (Legalábbb is ezt állítja.) Meg hogy a szerelem vezérli öt. Velencei kalandor. Társalkodása nem szellemtelen. Fél férjeinktől, hátha valemelyik tőrt nyom mellébe, ahol nincs szíve. A hencegést nem hagyja soha abba, de tűrd el, mert pompás a pénisze. Voltaképpen Pénisznek kéne írnom nagybetűvel. Petyhüdten soha még nem látta nő e mesteri szerszámot, s minden kevés, mit róla mondanék! Azt érzem, mikor altestembe fúrja, hogy torkomig jön fel. Elolvadok, szédülök tőle. Reggel félájultan lógok le ágyamról s boldog vagyok. Közel járok negyvenhez (tartsd a titkot!) s mert hancúrozása kissé sok nekem: kezdettől úgy döntöttem, hogy lánykámat — tizenhat éves már — odaveszem ágyamba, mit fényes kitüntetésnek tart Lizikém. Ez dupla jó nekem: míg Giacomóval vagyok, nézhet minket, majd kettejük gyönyörét élvezem. Mindez két hétig tartott. Szombat óta látom: okosabb, ha végzek vele, mert hol a szobalányom, hol meg szakácsném vastag farán szánkázik a szeme. Az ilyen tálján pernahajder mindig a kisebb ellenállást keresi és mennyiségre megy minőség helyett; nem finom dámák kellenek neki, mint te meg én. S aztán — hamar meglátod — bár remek élmény, nem is annyira 1
