Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Borbándi Gyula: A tizenkettedik óra - H. Szabó Imre és a Nemzeti Parasztpárt

gyár Királyi Kúria H. Szabó Imrét tizennégy napi fogságra ítélte, „a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló, sajtó útján elkövetett vétség” miatt. Akárcsak a korábbi években több falukutató írót, „A 12-ik órában ...” íróját is állam- és nemzetellenesnek nyilvánították kendőzetlen tényfeltárásáért és kritikájáért.

H. Szabó Imrét ez nem kedvetlenítette el. Önmagához hű akart maradni, és ezért cikkének következményeitől nem rettenve meg, június 8-án körlevelet írt és küldött el ismert íróknak és parasztpolitikusoknak. Azt kérdezte tőlük, hogy egyetértenek-e a parasztság mozgósításával, új mozgalmi keretekbe való szervezésével, és egy önálló parasztmozgalom — a 48-as parasztpárt — megalakításával, és hajlandók-e mindezek megbeszélésére egy Péter-Pál napjára meghirdetett értekezleten részt venni.

A megkérdezett írók között volt Erdei Ferenc, Darvas József, Féja Géza, Kovács Imre, Simándy Pál és Szabó Pál. A parasztpolitikusok közül mindazok, akiket vagy személyesen ismert, vagy akik a Kisgazdapártban és a Szabad Szó körében hangadónak számítottak. H. Szabó a visszhanggal elégedett volt. Az ötletet sokan helyeselték, de a részvételtől legalább annyian húzódoztak. Ennek tudható be, hogy a meghirdetett értekezletre viszonylag kevesen mentek el. Főleg a parasztok maradtak távol, akiket a mezei munka vagy a szegénység tartott vissza a makói utazástól. Sokaknak bizony megfizethetetlenek voltak a részvétellel járó költségek.

Voltak, természetesen elvi fenntartások is. Féja Géza például elhamarkodottnak ítélte az akciót és attól tartott, hogy a kudarc súlyos csalódásokat okozhatna. Veres Péter helyeselte a paraszti cselekvés indokait, de nem lelkesedett a pártalapításért, mert szerinte először öntudatos parasztmozgalmat kellene szervezni, és csak utána pártot. Veres szükségesnek vélte, hogy főleg a parasztok részvételét kellene biztosítani, mert — mint írta — „az írók soha nem csinálnak pártmozgalmat” és nem szabadna megfeledkezni a földmunkásokról, akik nélkül nincs „élő mozgalom”. A június 29-ei értekezletet korainak tartotta, és a „48-as parasztpárt” nevet sem helyeselte. Szükségesnek vélte, hogy a politikai védelem érdekében néhány parlamenti képviselőt meg kellene nyerni. Egyébként óvatosságot ajánlott, mert az idő nem alkalmas nagyigényű tömegmozgalom elindítására. A találkozón nem vehetett részt, mert éppen aratott. Szabó Pál helyeselte a tervet, mert a Kisgazdapárt „cserbenhagyta az igazi népi gondolatot” és egyébként is erősen meggyengült, amit a májusi választási eredmények is bizonyítottak. Darvas József és Kovács Imre támogatta az ötletet, és megígérte részvételét. A nemesi származású, de népbarát Pálóczi Horváth Lajos is támogatást ígért, mások meghívását is javasolta, de maga nem ment el Makóra. A meghívott parasztok többsége is távolmaradt, leveleik azonban azt mutatták, hogy siralmasnak látták a törpe- és kisparasztok helyzetét, és megoldást ők is egy új paraszti mozgalomtól vártak. A Tóth Ferenc által közzétett válaszlevelek — amelyek írói között majdani ismert parasztpolitikusokat is találunk, mint B. Szabó Istvánt, Vörös Vincét, Nánási Lászlót, Iliás Ferencet, Hegyesi Jánost — fontos kortörténeti dokumentumok, amelyek nemcsak a kor paraszti sanyarúságait tükrözik, hanem önkritikát is tartalmaznak, a szerzők a saját gyengeségre és mulasztásokra is rámutatnak. Hegyesi János Füzesgyarmatról keserű szavakkal említette, hogy „még sokkal nagyobb hiba, hogy magában a parasztságban nincs meg a kellő öntudat, saját értékének a felismeréséhez. Már pedig, amíg önnönmagát és egymást nem tudja megérteni, értékelni és megbecsülni — hogy is várhatna megbecsülést azoktól, akiknek sokkal kényelmesebb és önző céljaiknak hasznosabb is, ha úgy bánhatnak vele, mint alsóbbrendű páriákkal”.

H. Szabó Imre említett cikke, felhívása és a nyomukban született levelezés azt mutatja, hogy senkinek sem volt világos elképzelése arról, mire lenne szükség, és mi az, ami az adott körülmények között megvalósítható. H. Szabó is bizonytalan volt azt illetően, hogy mire hívta össze az írókat, értelmiségieket és parasztokat. Új parasztmozgalomról beszélt, de pártalapításra gondolt. Az érdekeltek is állandóan összekeverték a mozgalmat és a pártot, nem tudván világosan megkülönböztetni az egyiket a másiktól. Kétségtelen voltak taktikai megfontolások is, hiszen eredményre és sikerre törekedett mindenki, de nehezen lehetett eldönteni, hogy mi kínál nagyobb esélyt, a mozgalmi vagy a pártpolitikai tevékenység.

91