Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Borbándi Gyula: A tizenkettedik óra - H. Szabó Imre és a Nemzeti Parasztpárt

budapesti gyűlés előtt — zászlót bontott Makón, azon az irodalmi esten, amelyen Illyés Gyula, Veres Péter, Féja Géza és Erdei Ferenc szerepelt. 1937 októberében ebben a városban fogalmazták meg a Márciusi Front programnyilatkozatát, a Makói Kiáltványt. A kapcsolatok a népiekkel továbbra is megmaradtak. Mind a Kossuth-párt, mind a Kisgazdapárt arra törekedett, hogy a népi csoport támogatását megnyerje. Mivel azonban maguk nem tudtak egységre jutni, a népieket arra kényszerítették, hogy kettejük versengéséből a külön úton való haladás következtetését vonják le. Mind többen ismerték fel, hogy a kormánypárt képtelen a problémákat megoldani, és a náci Németországgal való szövetség zavartalansága érdekében nem hajlandó kellő eréllyel fellépni a szélsőjobboldallal szemben. Az ellenzéki pártok meg erőtlenek ahhoz, hogy érdemi változásokat indítsanak el. A társadalmi elégedetlenséget kihasználta a nemzeti szocialista demagógia, és az 1939 május végi képviselőházi választásokon Szöllősi Jenő gyógyszerész, a szélsőjobboldal pártonkívüli jelöltje szerezte meg a makói mandátumot.

A Kisgazdapárttal elégedetlen vagy annak mulasztásai miatt kielégületlen paraszti körök és értelmiségi csoportok egy új és önálló parasztpolitika lehetőségein és esélyein kezdtek gondolkodni. Köztük a népi írók és híveik is. Abban a feltevésben, hogy ami a Márciusi Frontnak 1937—38-ban nem sikerült, talán megvalósítható az új viszonyok között, 1939- ben mind határozottabban sürgették egy új paraszti összefogás elindítását. A lendületet kétségtelenül fékezte, hogy ezúttal sem tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy mozgalmat vagy pártot alapítsanak.

A Szabad Szó szerkesztői és munkatársai körében mintha azok lettek volna többségben, akik a páríalapitás gondolatát támogatták. Abból indultak ki, hogy politikai változásokat csak erős és szervezett párttal lehet kierőszakolni, az ország és nép sorsa a napi politikai aprómunkától függ. A népi mozgalom azonban jóval tágabb volt, mint a Szabad Szó köre. Főleg az írók és más értelmiségiek táborában a mozgalomtól várták annak az előkészítő munkának az elvégzését, amely szerintük minden pártpolitikai tevékenység feltétele. Csak egy gondolkodásában és magatartásában megváltozott nép tud annyi erőt összegyűjteni, amennyi a politikai fordulat elindításához szükséges — vélték a mozgalom mellett elkötelezett egyének és csoportok.

Tóth Ferenc helyesen állapítja meg, hogy a Parasztpárt megalapítása többekben egyszerre fogalmazódott meg. Az írókban, a Szabad Szó munkatársaiban és a Makói Független Újságot szerkesztő H. Szabó Imrében. Az utóbbi rendezte 1939. március 5-én a Szabad Szó makói irodalmi délutánját, amelyen Kovács Imre, Szabó Pál, Erdei Ferenc és Féja Géza hirdette meg a magyar társadalom megváltoztatására irányuló népi politikát. Szerintük csak ez tudja a nemzet égető problémáit megoldani.

A makói szélsőjobboldali választási győzelem után két nappal, május 31-én jelent meg H. Szabó Imre szokatlanul hosszú, nehezen megjegyezhető című cikke a Makói Független Újságban: „A 12-ik órában írom: azonnal szervezzük meg az önálló parasztmozgalmat és alakítsuk meg a 48-as parasztpártot”. Érvelése és hangneme megfelelt a korabeli népi szellemnek és szóhasználatnak. Sürgette, hogy a parasztság vegye kezébe sorsa irányítását és a vezetésre alkalmatlanná vált régi középosztály helyébe létre kell hozni a parasztság tanult fiaiból az új középosztályt, amely képes lesz a „szabad és független nép számára szabad, erős és gazdag hazát” teremteni. H. Szabó kritikai megjegyzései mintha Németh László Debreceni Káté-jának szavait visszhangozták volna. „Ott vagyunk, ahol 48-ban félbemaradt a magyar forradalom. Kikászmálódtunk a jobbágysorból, de a felemelkedésünkhöz szükséges földet és szabadságot ma is nélkülözzük. Ott kell tehát folytatnunk, ahol 48-ban abbahagytuk” — írta a makói szerkesztő, és megállapította, hogy az új parasztmozgalomnak a 48-as reformmozgalom folytatásának kell tekintenie magát. Ezért javasolta, hogy „48-as parasztpárt” legyen a neve.

Ez természetesen nem felelt meg a Kisgazdapárt politikai taktikájának, de érdekes módon a megtorlás nem Eckhardt és más kisgazda vezetők, hanem a hatóságok részéről jelentkezett. Elviselhetetlennek tartották H. Szabó hangját és programját. A Makói Független Újságot betiltották, a cikk szerzője ellen a szegedi törvényszék vádat emelt. A Ma90