Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének programja

általánosan határozták meg. A jogszabályok az igazságügy kivételével nem rendezték a nemzetiség szubjektív jogai megvalósításának jogi eljárását. A politikai rendszerben e jogok érvényesítésének foka és módja teljes egészében a szubjektív tényezőktől, mindenekelőtt a Kommunista Szövetségtől függ. E politikai szervezetek szervezettsége és munkamódszere, valamint a politikai rendszerben elfoglalt helyük miatt abban az esetben sincs lehetőség szabad, érvekkel alátámasztott vitára, ha egyes érvek a hivatalos álláspontok ellen szólnak. A másféle gondolkodással szembeni türelmetlenség Vajdaságban különösen az au- tonómiás hatalom idejében volt kifejezett. Koncepciója nem engedélyezte a nemzeti egyenjogúság megvalósulásával kapcsolatos problémák tudományos felmérését, mert a kedvezőtlen eredmények veszélyeztették volna az önmagáról alkotott képet.

A pártállam jogállammá való átalakulásával lényegesen megváltozik a nemzeti egyenjogúság megvalósításának modellje is. E kérdéskört is meg kell szabadítani az ideológia béklyóitól, hogy a nemzetiségi jogokat is az emberi jogok különleges területeként értelmezzük. Ilyen értelemben a nemzetiségek jogai emberi jogok, amelyek nem csak az egyént, hanem a nemzetiséget mint kollektivitást is megilletik. Ezért a Közösség síkraszáll a nemzetiségek jogainak minél konkrétabb törvényes szabályozásáért, még akkor is, ha ez csak az állam által az adott pillanatban szavatolt minimumot határozza meg. Meg kell határozni a vállalt kötelezettségek végrehajtásának és ellenőrzésének jogi eljárásait is. Szem előtt kell tartani, hogy a kis nemzetiségek, így a magyar nemzetiség soraiban is mind gyorsabb az asszimiláció. Ez az állam részéről külön védőintézkedéseket követel e folyamatok lelassítása, illetve megállítása érdekében.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége különösen a kis nemzetiségek következő jogainak megvalósításáért szállt síkra:

— a választott hatósági szervekben való arányos részvétel és együttműködés, valamint az igazgatási és igazságszolgáltatási szervekben való megfelelő képviseltetés joga;

— az anyanyelv használatának joga a hatósági és igazságszolgáltatási szervekkel való érintkezésben és a közéletben általában;

— a nemzetiségi intézmények, szervezetek, egyesületek és klubok megalakításának és működésének joga;

— a nemzetiségi nyelvű tájékoztatásra való jog;

— a nemzetiségek nyelvén folytatott művészi alkotómunka ápolására és védelmére, meg az etnográfiai értékek megőrzésére való jog;

— jog a nemzetiségek helyzetével kapcsolatos tudományos kutatásokra;

— a nemzetiség jellegű urbanisztikai egységek védelmére és az anyagi kultúra tárgyi emlékeinek megőrzésére való jog;

— jog az anyanyelvű általános és középfokú oktatásra, valamint a megfelelő felsőoktatási forma biztosítására;

— jog az anyaországok intézményeivel való szervezett kapcsolatokra, az ott nyújtott anyagi kedvezmények szabad használatára a tudomány és kultúra területén való egyéni képzés és továbbképzés céljából;

— jog a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek nemzetközi szervezeteinek munkájába való bekapcsolódásra.

III.

A Közösség munkáját két formában szervezi meg: egyrészt a tartományi tanácskozásokon és a szakosztályok összejövetelein, másrészt a tagoknak a Közösség által kezdeményezett tevékenységekben való személyes részvétele útján. A tevékenység mindkét formájába való bekapcsolódásról az egyén, a polgár szabad akarata alapján dönt, politikai vagy nemzeti hovatartozásától függetlenül.

A Közösségnek tagja lehet minden polgár. A beiratkozás a szakosztályok által történik.

IV.

A II. szakaszban felsorolt kérdéseken kívül a Közösség bekapcsolódik majd a társadalmi és gazdasági reformról folyó vitákba, és igyekszik termékeny együttműködést teremteni az ország minden demokratikus egyesületével és szövetségével.

76