Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének programja
nak tartom a „kentaurságot”, szellemi kérdésnek. Az sincs kizárva, hogy a közép-kelet- európai kisebbség idővel szellemi avantgárd is lehet, tudniillik lényükből következően csak úgy tudják megoldani a problémájukat, ha nem kapcsolódnak az államnemzeti gondolathoz, érzékenységhez, logikához. Szabadságuk lényege, hogy heterokozmoszban élnek, nem egy monolit világot képviselnek, különböző nemzeti kultúrákat is képesek egyesíteni magukban, aminek folytán új alkímia alakul ki, kulturális alkímia. Lehet, hogy az alkimisták élete furcsa és kockázatos, de azt gondolom, itt tényleg vannak kutatási lehetőségek, és a nemzeti konfliktusoktól — amelyek ne higgyük, hogy csak Jugoszláviára érvényesek, hiszen a térség évszázadunk óta ettől szenved — csakis a heterokozmosz legalizálásával tudunk megszabadulni. Ebben látom ennek az új kulturális érzékenységnek a lehetőségét, amelyben senki nem veszíti el identitását, hanem mindig más elemekkel gazdagítja. Idővel ez a konkrét folyamat lesz, amelyik találkozik az erősödő európai gondolattal. Én azt hiszem, a reprezentáns európai rangú írók, Thomas Mann vagy Sartre mindig képesek voltak Európa egészében gondolkodni. Egyrészt ők, másrészt meg a közép-kelet-európai „kentaurok” — ez a két erő tud valami új szellemet hozni ebbe a nagyon partikularizáló- dott közép-kelet-európai világba. BARTUC GABRIELLA ségét. Ilyen értelemben a köztársaság egész területén érvényesített szuverenitás, amely az Alkotmány módosításával vált lehetővé, a szerb nemzeti demokratikus nemzeti fejlődésének alapját képezi, amelynek nem lenne szabad veszélyeztetnie a nemzetiségek jogait. Ugyanakkor a Közösség úgy véli — és ezt bizonyítja a szocialista országokban megkezdődött változások általános irányvonala is —, hogy a legsúlyosabb nemzeti összetűzéseket is csak demokratikus módszerekkel, türelemmel lehet megoldani. A demokratikus módszer az egyetlen alternatíva, amely a politikai akció kedvező kimenetelét ígéri. II. A Közösség úgy véli, hogy a nemzeti egyenjogúság megvalósításának jelenlegi modellje magán viseli a pártállam politikájának minden jegyét, ezért kimerítette belső tartalékait. Nem nyújt megfelelő eredményeket, mert nem szavatolja a felgyorsult asszimiláció megállítását a kis nemzetiségek, így a vajdasági magyarok soraiban sem. Ezért új modellt kell kiépíteni, nem a nemzeti egyenjogúság eszméjének megváltoztatása, hanem épp ellenkezőleg, annak minél következetesebb érvényesítése érdekében, a jogállam, a piacgazdálkodás és a politikai pluralizmus feltételei között. Az eddigi modellben a nemzetiségek jogait az alkotmányok, a törvények és a hatósági meg ön- igazgatási szervek előírásai rendkívül szélesen és (Részlet — Magyar Szó, 1989. december 29.) A VAJDASÁGI MAGYAROK DEMOKRATIKUS KÖZÖSSÉGÉNEK PROGRAMJA i. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a vajdasági magyarok kollektív érdekeinek kifejezését és képviseletét szolgáló politikai szerveződési forma, amelynek célja, hogy Vajdaságban, illetve a Szerb Szocialista Köztársaságban sikeresen érvényesüljön a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága. A Közösség e törekvéseit sorsdöntő társadalmi változások közepette váltja valóra, amelyek szinte minden szocialista országban megindultak. A Közösség támogatja az országban a társadalmi és gazdasági reformot, a pártállam jogállammá való átalakulását, a piacgazdálkodást és a politikai demokráciát, beleértve a többpártrendszert is. A föderáción belüli bonyolult problémák és a föderatív közösségünk alapjait veszélyeztető nemzeti összetűzések tudatában a Közösség úgy véli, hogy a szerb nemzetnek, amely Vajdaságban évszázadok óta együtt él a magyarokkal, történelmi joga megvédeni államának területi egy75
