Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Tóth László: Csehszlovákiai (magyar) változásokra
nagyon lesz. Valahogy nálunk is kísértetiesen hasonlít a helyzet ahhoz, hogy miután Gorbacsov lehetővé tette egyes szovjet vállalatoknak, hogy önállósodjanak, néhány hónap múlva visszakapta a vállalatoktól az önállóságot biztosító passzust, hogy inkább továbbra is mondják meg nekik, mit kell tenniök. S pontosan itt látom egy kicsit utópisztikusnak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottságának nézetét, mely szerint tömegbázisa volna nálunk a mozgalmi jelleget előtérbe helyező, a független, autonóm emberi személyiséggel számoló, politikai pártoktól független emberek laza kötődésére építő törekvéseknek. Az a tapasztalatom, hogy mifelénk az emberek eleve pártokban akarnak gondolkodni, vagyis amint a Független Magyar Kezdeményezés párttá alakul, sokkal több híve lesz, mint most. Mert az emberek szívesebben keresnek védelmet valahol, akár egy párt védőszárnyai alatt is, minthogy önmagukat felvállalják. Szóval, ettől félek én. Nem a népszerűtlenségtől, ami eleve együtt jár azzal, hogy az ember ilyen lapot szerkeszt, hanem attól a magányosságtól, ami eddigi harmincnyolc évemet is végigkísérte. Nevezetesen attól, hogy adott esetben előállhat az a paradox helyzet, hogy azzal a mozgalommal, azzal a gondolkodásmóddal szemben, melynek kialakulásánál, létrejötténél magam is bábáskodtam, egyszercsak ellenzéki helyzetbe kerülök. És meggyőződésem, hogy leszünk néhányan ilyenek. «Egység? Tagoltság?» Álkérdésnek tartom a kérdést. Régi beidegződések továbbélésének, koncepciók elé nyo- makodó prekoncepciónak. Ennek ellenére valóban nagy — és hozzá kell tennem: valós — súllyal vetődik fel a csehszlovákiai magyarság előtt levő, mielőbb megnyugtatóan tisztázandó dilemmák között. A csehszlovákiai magyarság egységének vagy tagoltságának dilemmájáról van szó. Arról, hogy nemzeti kisebbség érdekeit tekintve egységesen erő- sebb-e vagy tagoltságát vállalva kiszolgáltatottabb-e? Persze, ha kicsit alaposabban megkaparjuk a dolgokat, kiderül: ez az egység afféle látszat-egység, a különböző nézetek nyílt polarizálódásának lehetetlenné tétele következtében felülről, a hatalom irányából rákény- szerített egység volt mindig is. S amellett igen kényelmes: el lehetett bújni mögéje, sok mindent rá lehetett fogni. A Független Magyar Kezdeményezés, a Magyar Diákszövetség és egyéb szerveződések létrejötte egy közhiedelemnek, annak a hiedelemnek vetett véget, mely szerint a csehszlovákiai magyarság egységes, mert egységesnek kell lennie. Persze, szó ami szó, hiba volna nem látni, hogy miként arra Dobos László is utalt, ezek a szerveződések a csehszlovákiai magyarság — s általában a kisebbségek — érdekeit érintő alapvető kérdésekben nagyjából azonos platformon állnak, nagyjából ugyanazt akarják. Csak — s ez a csak most a lényeges — másképp, más irányból közeledve ugyanazokhoz a dolgokhoz, más tempóban. Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója és szóvivője: — A magam részéről prekoncepciónak, egy hamis nemzettudati megnyilvánulásnak tartom, hogy egy ilyen nagy, tömbszerű egységben létezzen valamely nemzet vagy nemzeti kisebbség. Ánnál inkább, mivel ez csak ideológiaként, egy ideologikus felfogásként elképzelhető, de mihelyt ezt a tömböt elkezdem lebontani kisebb egységekre, csoportokra, sőt, egyénekre, máris nyilvánvalóvá válik, hogy milyen erős érdekellentétek, érdekkülönbségek működnek egy-egy nemzeten/nemzeti kisebbségen belül. Ez történt a mi esetünkben is, amikor az országos események hatására csupán a kisebbségi tömbünkön belül korábban is meglévő differenciáltságra derült fény. Vagyis azok a politikai, illetve szellemi erők, amelyek itt november 17-e után hirtelen a felszínre törtek, már évekkel, évtizedekkel korábban is megfigyelhetők az irodalmunkban az azon törekvések közti különbségek formájában, melyek a személyiségre vagy egyfajta kollektivitás-eszményre, illetve az e kettő közti árnyalatokra helyezik-e a súlyt. Tehát ezek a már korábban is létező eltérések most csupán csak politikailag artikulálódtak. S még valamit. November 17-e után itt egy olyan egészen más, egy olyan egészen új helyzet teremtődött, melyben többé már nem egy valamiféle nemzeti tömbként kell egy, illetve a másik nemzeti tömbbel szembenállni, 59
