Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
kezetes. Úgy cselekedj, ahogy pártunknak is jó lesz. Nem szabad közölnöd emlékirataidat, és nem mutathatod be az Empedoklészt! Patvari: Megmondanád, hogy az Empedoklésszel végül is mi baj? Hordóházi: Túl azon, amit mondtam, hogy a cáriak be akarták mutatni... ez nagyon sikamlós dolog. Még valakinek eszébe jut: hátha Empedoklész nem is Empedoklész, hanem Patvari Péter görög álruhában! Az ő benső viaskodá- sait ábrázolja . .. Vagyis Patvari dicsvágyból tűnt el, hogy annál nagyobb legyen itthon a híre . . . Hogy az utókor istenítse! Elismered, ez árnyékot vetne Patvari személyére és költészetére is . . . Mert így hiúnak és önzőnek mutatnád be azt, aki nem az volt, Elemér! Hiúságot ostoroznál, hogy így legyél híres! Ez nagy hiúság volna, édes egy barátom! (Csend.) Patvari: Tehát sem Segesvár csatamezeje, sem Barguzin házai, sem az Olümposz hegye, de még az Etna torka se! Hordóházi: így van, édes egy barátom! Patvari: És akkor a titok? A halál?! Hordóházi: Hasznos titok marad. A nemzet fantáziáját örökké tápláló, éltető. Patvari: És ha egyszer valaki mégis kiássa a csontját, mondjuk épp Barguzinban és minden kétséget kizáróan ... Hordóházi: Nemzeti tragédia lenne! Két táborra osztaná a népet! Két végletre! Barguzin —Segesvár! Ha az ásósok győznének, a barguziniak, megfeszítenék a hősi halál pártját! Patvari: És ha a segesváriak győznének? Hordóházi: Az lehetetlen, hogy annyi közös sírból a csontokat. . . Patvari (közbevág): De ha mégis?! Hordóházi: Akkor ők lincselnék meg a sírásókat! Tehát tragédia, pánik, lines — bármelyik véglet győzne! És mi bánná? Mint mondtam: egy nemzet önbizalma! Még legtisztább költőnk élete, emléke sem tiszta! Hát miféle ország ez? Miféle néphez tartozunk? Miféle történelemhez? Nem, ezt nem vállalhatja senki! Halál tehát a végletekre! Mi kompromisszumot, nagy kompromisz- szumot akarunk! Patvari: És mi volna az? Hordóházi: Pedzettem már: maradjon a homály. A termő homály. A homály a legszebb kompromisszum, a leggyümölcsözőbb! Egyenlőséget ád, mert mindenki számára homály! Nem adhatunk más népeknek előnyt azzal, hogy ők nem tárnak fel semmi ellentmondót saját múltjukból, mi pedig azon versengünk, hogy megmutassuk: minden ősünk sorsa, jelleme tisztázatlan! így valóban elpusztulunk! Nézz körül a nemesek vagy a polgárok között: mindenki dicsőnél dicsőbb elődöket hazudik magának! A népek tán különbek? Patvari: Tehát mi is hazudjunk? (Egyre roskadtabb.) Hordóházi: Mi nem! Mi csak hallgatunk! Éljen hát a termékeny homály! A fénylő homály! Világos? Patvari: A vakító homály! (Maga elé.) Hordóházi: Vastörvény, farkastörvény: aki itt önmagáról a színigazat mondja — adut ád a körülvevő ellenség kezébe! Ez a sorsunk, barátom! Kis csend.) Patvari (Sóhajt): Eddig csak Bécstől. . . csak a császár cenzúrájától kellett félnem . . . Hordóházi: Ne bolondozz, Elemér! (Gúny.) Azért csak van valami különbség az önként és hitből vállalt önmegtartóztatás és az ellenség cenzúrája közt! Ej, Elemér! (Apró szünet.) Patvari: (Távolba merengő): Eddig minden világos volt: ott osztrák, itt magyar, ott Bécs, itt Pest-Buda ... Itt nagyjából egyek voltunk . . . egyek .. . Tisztán látszott az ellenség ... a frontok ... a határ . . . 31
