Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: A Nagy Kompromisszum (II. rész)
Páskándi Géza Patvarov vagy: a nagy nemzeti költő avagy: a Nagy Kompromisszum II. rész Második felvonás Ugyanott. Húsz évvel később. A díszletben némi változás, ahogy a személyek fizimiskájában is. Pjotruska bejön egy szakadozott, ócska nyereggel. Pjotruska: (maga elé): Ma még zongorázni is kell neki... valami csárdást... El ne felejtsem eszébe juttatni... Hány év telt el, uram, s még ma se tudja, mi a hétvégi napi kötelesség .. . (Jön Mitrofa egy könyvvel.) Mitrofa: Lopd vissza Natasa polcára ... Pjotruska: Oszt most már elég legyen ... a múltkor is kereste ... Mitrofa: Hát már kitanulhatta belőle azt a sok magyar szót... Pjotruska: De a te Maruszjádnak meg minek kell ilyesmi? Mitrofa: Lehet, hogy ő is ki akarja tanulni! Pjotruska: Ez a te Maruszjád meghibbant! Ez mindig a más urára vadászik ... ó, Teremtő Atyám! Jól mondta Patvarov! Várj csak, hogy is? Igen: szabadságharcok, népek buknak el, miközben a lányok újra meg újra férjekre vadásznak .. . Ennyi a világ rendje . .. Na, nem volt igaza? Mitrofa: Nem! Mert mi dolgozunk is ... hát én ... vagy Maruszja, mennyit dolgozunk! Még az apjának is segít a postán ... (Dünnyögés, krákogás, köpdösés. Vitatkozó hangok.) Pjotruska: Ez ő lesz! Tűnj innen! (A nyerget leteszi egy székre, a könyvvel kiszalad. Mitrofa is közben eltűnik. Jön Patvari. Fején vizes kendő. Visszakiáltja.) Patvari: Ó, kedvesem, ennyiért igazán nem érdemes duzzogni! (Belép Natasa, aki csak ezért jön be, mert ennyit még akar mondani.) Natasa: De igenis érdemes, Patvarov. Mert minden évben többször is elpanaszolja, hogy nem kap levelet magyar barátaitól! Mintha én tehetnék róla! Még a gyanú árnyékát se tűrhetem! Patvari: Esküszöm, félreértett, drága édesem! Esküszöm! Natasa: Nagyon szeretném remélni, kedves Patvarov! (Felbukkan Maruszja, mint akit otthagyott a másik, egészen családiason karol beléje.) Maruszja: Édes barátném .. . lennél szíves megnézni végre azt a kínai batisztkendőt, vagy kínáljam Nyinocskának? Natasa: Persze, hogy megyek! (Kifordul a szobából, Maruszjával együtt. Kis szünet, Patvarov a fejéhez kap.) Patvari: Jaj, a fejem! Az az átkozott nyers hús megint. . . sose fogom megszokni! Soha! Pjotruska! Pjotruska! Hol vagy, galambocskám! 7
