Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Nagy Gáspár: A halál kutyái, Örökre ébren, Magyar történet, Sivatagi szópor (versek)

sütőtök sárgán a slamp Hold így estelente tanyám fölött korzóz, csillagok ámulnak, bambidnak: micsoda tök

nagy

mag!

Nem érek oda sehova,

nincs kit lefutnom, leköröznöm,

nincs olyan babér mit leszakítsak,

és nincs tej-díj haszon,

amit nekem muszáj lefölöznöm.

Ez már a teljes béke, bár éle még csorbán nyiszálja szived, fájna, ha sokat gondolnál arra, hogy . . . most miért ezt hiszed.

(mellékes dal)

Kinek a zsákjában van a sivatagból hozott szópor?

Ki az aki az utolsó oázis minden friss vizét kiitta?

Dögölhetett a tevecsorda!

És vevőket talált a híres tömlőkre, tevecsontra.

Mi meg saját eszünkön sem bírunk túljárni. . .

S ha elönt mindent a szuvenír sivatagi szópor: mi akkor sem értünk a szóból!