Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Bisztray György: Miska János: Kanadából szeretettel

tudunk ünnepelni.” A kisesszék egész terjedelme gazdag pszichológiai tapasztalatokról, morális érzékenységről, szociális felelősségről vall. Ezek­ben az írásokban árul el önmagáról is a legtöbbet. Egy képzelt baráthoz intézett levelében olvassuk: „Általam olyan ember kéri barátságodat, akit az élet megtanított, hogy ne álljon elő kész tervek­kel, legfeljebb távoli reménységekkel, mert ta­pasztalta, hogy nem bárányok között él, s nem­csak az ő álmai lidércesek. Emiatt azonban ne aggódj, s amiatt sem, hogy néha ébren is rémeket látok. Ezek csak a munkáló lelkiismeret termékei. Aki szemforgató szólamokkal ítélkezik a világ s benne az ember helyzetéről, az biztosan nem lát rémeket. ..” Lehet-e elismerőbbet mondani egy tehetséges és fiatal íróról, mint azt, hogy lelkiis­meretes író? Már pedig Szigeti László a Csendek útjain bizonysága szerint nyilvánvalóan az. Szigeti lászló magyarságtudatot, nemzetiségi tudatot akar erősíteni. De nincs semmiféle „tu­dat” ismeret nélkül. Könyve arra int, hogy ittho­ni, saját magyarságtudatunk, magyarságismere­tünk gazdagodik azáltal, ha a csehszlovákiai ma­gyar valóságfeltáró irodalomnak olyan alkotásait is birtokba vesszük, megismerjük, mint a Csen­dek útjain. Tüskés Tibor Miska János: Kanadából szeretettel „Miből él?” Avagy eredetiben: „What do you do for a living?” Kanadában nem szokás új ismerő­söknek munkájukra vagy anyagi viszonyaikra vo­natkozó kérdéseket föltenni, de a fenti érdeklő­dést nem veszik zokon. Nem tudom, mit válaszolna Miska János a kérdésre; valószínűleg a körülményektől függne a válasza. Egyrészt az ottawai szövetségi mező- gazdasági minisztérium vezető beosztottja ő, je­lenleg az ontariói agrárkönyvtár-hálózat igazga­tója, mintegy tucatnyi nemzetközileg méltányolt szakbibliográfia szerzője. Másrészt a legjobb Ka­nadában élő magyar nyelvű novellista és kiemel­kedő kritikus, aki a hatvanas években megszer­vezte a Kanadai Magyar írók Körét, két könyv­méretű, a kanadai magyar kultúrát föltérképező bibliográfia szerzője, a kanadai magyar irodalom három magyar és két angol nyelvű antológiájának szerkesztője. Anyagilag valószínűleg „hivatalos” állásából él tehát, de szellemi lételeme az iroda­lom. Jelen kötet a második a maga nemében, az 1974-ben megjelent „A magunk portáján” foly­tatása, melyet a szerző 1963 és 1973 közt megje­lent írásaiból válogatott össze. Ez a gyűjtemény 1975 és 1985 közt megjelent esszéket, tanulmá­nyokat tartalmaz. Időtállóbb az előző kötetnél, és tárgyilagosságánál, adatokkal alátámasztott kö­vetkeztetéseinél fogva különösen érdekes lehet a magyarországi olvasónak, aki a „külföldre sza­kadtakról” mindeddig lényegesen több futó be­nyomást, általánosítást, szólamszerű tételt talált az itt megjelent írásokban, mint tényeket. A kötet erősségét a kanadai magyar irodalmat bemutató tanulmányok képezik. Nemcsak a gyakrabban ismertetett műfajról: a költészetről, a költők „szent megszállottságáról” ír hozzáértő­en a szerző, hanem a lényegesen kevésbé értékelt szépprózáról is. Ennek megjelenését a harmincas évekre vezeti vissza. 1980-ra kialakult méreteit pedig azzal illusztrálja, hogy az addigra kiadott negyvennégy kötet a magyar nyelvű szépprózát a nem angol, nem francia kanadai irodalomban a számszerűleg igen népes német és ukrán nyelv- csoport után a harmadik mennyiségileg legfejlet­tebb nemzetiségi irodalommá avatja. A prózai művek, főként a regények közismert előállítási és terjesztési nehézségei miatt különösen méltány­landó ez a helyezés. Egyedülállóak azok a tanulmányok, melyek­ben Miska a kanadai próza egészének perspektí­vájából vizsgálja az ország magyar irodalmi vo­natkozásait A John Marlyn, George Payerle, Gabriel Szohner, és meglepően sok más magyar származású szerző által képviselt angol nyelvű prózát Miska a kanadai magyar irodalom máso­dik dimenziójának nevezi. Szerinte ezek az írók objektívebben (és hozzátehetjük: érdekesebben) mutatják be a ki- és bevándorlást, valamint a kanadai valóságot, mint a magyar nyelven alko­tók. Ezt Miska annak tulajdonítja, hogy az angol nyelv használata elidegenedést, intellektualizáló- dást, kritikai távolságtartást eredményez. Talán legkiemelkedőbb e regények sorában John Marlyn „Under the Ribs of Death” (A halál szorításában) című, 1957-ben megjelent műve, melyet a kanadai próza egyik klasszikusaként tar­tanak számon. A két világháború közt Winnipeg­ben fölserdülő, asszimilálódni vágyó Hunyadi Sándor (alias Alex Hunter) szivszorító története a világirodalom kivándorlással foglalkozó regé­nyeinek sorában is megkülönböztetett elismerés­re tarthat számot. Ennek ellenére magyar nyel­ven mindeddig nem jelent meg. Az irodalomtudományban manapság fölöt­tébb divatos „imagológia” érdekes alkalmazására példa Miskának az a tanulmánya, mely az angol nyelvű, részben magyar szerzőktől származó ka­nadai széppróza magyar szereplőit tárgyalja. Papp Carrington Ildikó 1982-ben közzétett föl­mérésére hivatkozva megállapítja, hogy a kana­dai irodalom számos magyar regényalakja két 91

Next

/
Thumbnails
Contents