Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Porkoláb Tibor: Fülöp László: Realizmus és korszerűség
kevéssé hízelgő sztereotípia: a „szexbomba” vagy a „gyors beolvadó” körébe esik. Miska sajnálatosnak tartja, hogy minél sikeresebb az író, és főként ha magyar származású, annál inkább hajlik az ilyen igazságtalan leegyszerűsítésre. Míg Miska esszégyűjteményének első felét irodalmi tárgyú tanulmányok teszik ki (melyekből csak a kanadai vonatkozásúakat említettük, jóllehet több foglalkozik a huszadik századi magyarországi irodalom különböző jelenségeivel is), addig második fele a kanadai magyarság kultúrájának egyéb eredményeivel ismerteti meg az olvasót. 1980 és 1985 közt évről évre haladva, örömmel regisztrálja a magyar kultúra kutatásának izmosodását. Míg 1886 és 1950 közt mindössze 39 (részben vagy egészében) magyar vonatkozású kiadvány jelent meg Kanadában, addig csupán az említett fél évtizedben 392 látott napvilágot. Ezek sorában Miska külön is megemlíti a kanadai magyarság első szakszerű, átfogó, angol nyelvű történelmét, a Dreisziger professzor által szerkesztett „Struggle and Hope” (Küzdj és bízva bízzál) című kötetet. Rendszeresen foglalkozik ugyanennek a kultúrcsoportnak történelmével az immár tizenhatodik évfolyamában járó angol nyelvű szakfolyóirat, a torontói egyetemen szerkesztett „Hungarian Studies Review” (Magyarságtudományi Szemle) is. Konferenciák sora teszi lehetővé a szakemberek találkozását a művelt nagyközönséggel. Ezek közül Miska ízelítőül megemlíti a torontói egyetem 1983-as Magyarságtudományi Konferenciáját, a Középkelet- európai Társaság 1984-es gyűlésének magyar vonatkozású ülésszakait, és az ugyanezen évben Ottawában állami kezdeményezésre rendezett kongresszust a kanadai magyar és egyéb nemzetiségi irodalmakról. (Kiegészítésül kívánkozik Miska lelkes értesítéseihez az a további két örvendetes fejlemény, hogy a torontói egyetem magyar tanszéke most már rendszeresen szervez háromévenkénti magyarságtudományi konferenciákat, a közbeeső években pedig az 1985-ben alakult Kanadai Magyarságtudományi Társaság tartja rendes gyűléseit. Kanadában tehát minden évben sor kerül legalább egy magyarságtudományi kongresszusra.) A kanadai magyarság kultúrájának összképét természetesen nemcsak a magyarságkutató szakemberek, hanem a tudományos és szélesebb közösség tevékenysége is gazdagítja. A Nyírbéltek- ről származó, mezőgazdasági érdeklődésű szerző jogos büszkeséggel mutatja be két írásában Szabó Tibort és Rajháthy Tibort, a kanadai méhészet illetve gabonanemesités magyar származású megújítóit. Mint egy évtizedig a nyugat-kanadai Lethbridge lakosa, Miska egészséges lokálpatriotizmussal tárgyalja ennek a kanadai magyarság történetében is jelentős mezőgazdasági és bányavárosnak hagyományait és eseményeit. Az 1901- ben alakult Betegsegélyző Egylet emlékét még fenntartják azok a későbbi bevándorlók, akik 1960-ban felépítették a helyi Magyar Házat, a maga kétszázötven személyes dísztermével, könyvtárával. Ugyancsak újabb keletű az 1956- ban tanáraival együtt Vancouverbe települt Soproni Erdőmémöki Kar története. 1957 és 1961 között kétszáz hallgató anyanyelvén (egyidejűleg angol nyelvi tanulmányokat is folytatva) vett tanfolyamokat az óhazából ismert professzoraitól egy, a kanadai állam által jóváhagyott különleges tanrend alapján. A csoportból összesen száz- negyvenketten végeztek, közülük huszonkettő még mindig a tartományi erdészeti minisztériumban dolgozik. Minthogy e sorokat ugyancsak kanadai magyar írja az óhazai olvasó számára, nem egészen bizonyos, hogy az alábbi kritikai összefoglalás egyetértést vív ki. Az 1988 májusa óta bekövetkezett magyarországi változások alaposan háttérbe szorították azt a kibontakozó érdeklődést, melyet az évtized folyamán az óhaza az észak-amerikai és nyugat-európai magyarság iránt tanúsított. Az aktuális belpolitikai viták és leleplezések, az elszakított történelmi területek magyarsága iránti cselekvő aggódás jóformán letörölte a sajtó hasábjairól és a könyvpiacról a nyugati világ magyarjairól szóló értesítéseket. Kétségtelen, hogy legtöbben tisztes körülmények közt élünk „odaát”, és nagy érdeklődéssel kísérjük az eseményeket „ideát”. Szeretném azonban azt hinni, hogy egy független, megújult Magyarország kialakultával az óhaza ismét felénk (is) fordítja tekintetét. Reméljük, ez bekövetkezik még mielőtt a szám- bavehető magyar jelenlét megszűnik Észak- Amerikában. Akkor talán Miska János avatott és ihletett kötete is helyet kap a magyar könyvesboltok polcain, az utcai árusok asztalán, és megérdemelt ismertetésre kerül a sajtóban. Hiszen már a cím is féltő, reménykedő üzenet a szülőhazának, amely úgy látszik, egyelőre bevattázta fülét felénk. Bisztray György Fülöp László: Realizmus és korszerűség Irodalomtörténeti kategóriáink bizonytalanok, értékszempontjaink ellentmondásosak, elméletifogalmi rendszereink nem egyértelműek. Az iro- dalomtörténet-írás módszerei kétségessé váltak. A műkritika szakszerűsége hiányos, klisékre épül, unalmas kényszercselekedetté devalválódott, erkölcsileg hitelét vesztette. A műkritika 92
