Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Araczki László: Egy eszménykép színváltozásai (A Petőfi-kép módosulása a költő szülőházának vendégkönyvi bejegyzései alapján)
„Itt jártam, hol a halhatatlan szelleme lebeg. Imádkozzál Óh Vezér, hogy az úr óvjon meg és az egész Magyar nemzetet. Mi is mint katonák ép védjük e szent hazát fentről — Segítsd diadalra a Magyarok zászlaját. 1941. IV. 12. Czibakháza Sárai István” „A bácskai bevonulás napján Honvédeink ma Bácskába vonulnak. Hivja őket az ősi szent határ. Szabadka, Zombor, Zenta, Új vidék: Győztesen vijjog a Turulmadár!! Magyar honvédek tisztelegnek Nálad Innét indulnak. Hősi lelked lángja, Dicső Petőfi, vezéreld léptünk Az ezeréves ősi szent határra! E kis házban, ahonnét elindult A legnagyobb magyar csoda: Erezzük, látjuk, bízó szent reménnyel: Valóság lett már a Nem! Nem! Soha!!! Kiskőrös, 1941. IV. 14. Ihászberényi István” Budapest „Ma jött át a magyar határon az utolsó bukovinai transzport vonat: a Te hagyatékodon, a Te tejeden és lelked drága borán maradtak meg magyarnak 200 éves számkivetésük után is imádott, drága Petőfink. A Te házadban telítettem meg fáradt szív-akkumulátoromat megint. Dr. Némethy Kálmán bukovinai lelkész” 1941. szeptember „Drága Erdély felszabadulása emlékéül itt jártam és boldogan léptem által e ház küszöbét, ahol a legnagyobb magyar költőnk szüllő házában 10 percet töltöttem. Isten áldja meg Petőfi drága emlékét. Az ő szavai útmutató legyen a Magyar jövőben minden Magyar embernek. 1941. IX. 14. Székely Gábor Bihar, Diószeg” „Itt jártam 1941. XII. 13-án az orosz frontra elindulásom előtt Sipos Frigyes őrmester. Kegyelettel hódolva a Petőfi szülő helyén.” (Ilyen bejegyzés több is akad a vendégkönyvben.) „Ezen Sors-döntő időben, amikor részben ugyanazon ellenség próbálja lehengerelni Országunkat mint a 48-as Szabadságharcban — megilletődött szívvel állok itt e szent helyen, ahol Hazánk lánglelkű Költője először látta meg a napvilágot. Ellenségünk, harcunk, Sorsunk közös! Legyen áldott Emléked! Kiskőrös, 1944. október 28-án M. I. (az aláírás feketével áthúzgálva) „Petőfi Sándor! Adjon lelkednek soha ki nem alvó tüze újból erőt és reményt a magyar nemzetnek mai halálos veszedelmében úgy mint 100 évvel ezelőtt. 1945. II. 5. Olvashatatlan aláírás Az 1945 után végbemenő társadalmi és politikai átalakulások másfajta mítoszt teremtettek, ám a megrajzolt új Petőfi-eszmény nem sok idő múlva a napi politikai csatározások szolgálólányává alacsonyodott: 62
