Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Araczki László: Egy eszménykép színváltozásai (A Petőfi-kép módosulása a költő szülőházának vendégkönyvi bejegyzései alapján)
„Hazám dicső költője! Könyörögj e nehéz időkben értünk, szegény magyarokért a magyarok hatalmas Istenénél. 1914 szept. 9. Gájó István fg. VI. oszt.” „Kelj fel Petőfi, sírodból Nem hallod mint pereg a dob? Nem látod, hogy arat a halál Nem tudod előre inteni a gyávát? Ó miért kell neked sírba lenni? Nem tudsz te most ott pihenni, Nagy szükség volna rád S megtanítanád a sok gyávát Kardot kössél gyáva e szavakkal Előre, előre fiúk, öregek a csatába. Legyen szellemed örök a Magyarban Hogy sose légy feledve, amíg a világ él, s míg jó magyar él. 1914. IX. 20. Kiss Kőrös háború idején Olvashatatlan aláírás” „Nyugodj békében halhatatlan Petőfink. Amiért te meghaltál — nemzetünk szabadságáért — azért küzdünk mi is. Él még nagy szellemed, él még a magyar, lesz még nagy Magyarország Müller Andor fülöpszállási 1915. ápr. 10-én” „Most újra talpon vagyunk mi magyarok: A te szellemed vezetése mellett mind addig, Míg a végső DIADALT ki nem vívjuk magunknak. Kiskőrös, 1915. október 3. Csemeky Ödön cs. és kir. 32-dik gyalogezred tartalékos őrmester” „Ha te megérted volna ezt a nagy háborút halhatatlan költőnk! Kiskőrös, 1915. október 10-én Holczer József Budapest” „Éljen a király és a hű szövetség. Vesszen Olaszország! 1915. december 26. Tóth Ferenc Kiskőrös” „Petőfihez 1915. XII. 28. Hazugságok fojtogatnak Egymást öljük kint-belül Bűneinkért égi bosszú Sújt ránk könyörtelenül Hogyha látnád hős Petőfi Kint harcoló népedet Örömbíbor öntené el Fényövezte képedet. De ha lámád, itthoni nép 58
