Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (X. rész) Fordította: Szenyán Erzsébet
Lakásom ablakából (1201, Rittenhouse Regency, 225 South 18 street, Philadelphia) a szomszédos házat látom, különösen pedig az egyik lakást, melyben két fiatal lakik — egy lány és egy fiú. Mindketten karcsúak, hasonló termetűek, hajuk színe is egyformán világos. Néha valamelyikük az ablak előtt vetkőzik. Ebből az elég nagy távolságból nem tudom megállapítani, hogy a fiú-e az, vagy a lány. De a jelenet mindig izgató. Saját költői fölfedezésem: Paul Blackburn 1926—1971. Amikor megkérdeztem Ginsberget, hogy miért halt meg Blackburn olyan fiatalon, azt válaszolta: Too much Gauloise. Folyton dohányzott. Igazi New York-i volt, egész költészetét New York, a Manhattan tölti ki. Ez a költészet ideges, lírai, nyelve a hétköznapi, egyszerű, megszokott nyelv, papírfecnikre, újságszélre, éttermi számlákra és szalvétákra firkált feljegyzések nyelve. Blackburn gyakran használ verseiben számokat: 8.15-kor, 6.40 dollár, 38. old. — ezzel is hangsúlyozza, hogy mennyire hétköznapi ez a nem-költészet. Pedig milyen nagyszerű költészet! Két amerikai költőnő — Susan Steward és Elene Terenova kísérget azon a festményekből, grafikákból és szobrokból álló kiállításon, melynek anyagát a század elején halmozta föl philadelphiai házában Albert C. Barnes gyógyszerész és feltaláló. Több, mint ezer festményt lehet itt látni, főleg francia impresszionistákat (de nem csak őket). A legnagyobb helyiség falain minden van — zsúfoltság, keret a kerethez szorítva, vízszintes és függőleges sorokban: víziók, vonalak, színek oltják ki egymást kölcsönösen. Az összevisszaság, zavarosság leírhatatlan. Cranach mellett Cézanne, Matisse mellett Daumier; Corrot, Tintoretto és Van Gogh — együtt, El Greco mellett Bosch, Chardine és Rubens, Soutine, Renoir (sok Renoir), Watteau, Goya, Manet, Gauguin, Chirico, Courbet, Modigliani, Henry Rousseau, Picasso, Degas, Veronese, Bonnard és mindjárt utána Klee és azután Utrillo, mind egy falon összepréselve. Lehetetlenség ekkora mennyiséget egy alkalommal áttekinteni, a nézgelődés felénél a kimerültségtől már szinte összerogy az ember. Mindenütt Cézanne almái. És mindenütt Renoir lányalakjai. Ezek az almák és lányok dominálnak minden fordulónál, minden újabb teremben ezek lesnek ránk. A kiállítás megtekintése után a túl sok benyomás megsemmisít minden hatást — nem marad semmi. A festők egymást ütik, zárt világuk, Cranach, Corot, Matisse világa itt, ezeken a falakon szétesik, szétszóródik, eltűnik. Gyorsan haladunk teremről teremre (mert alapos szemlélődés helyett minél többet akarunk látni), s közben elveszítjük kapcsolatunkat az öreg Cézanne-nal, azzal a pillanattal, amikor a St. Vincenze hegy lábánál ül és várja, hogy a napsugarak a hegyből hatalmas, tömör, kifejező tömböt alkossanak. A New York Times március 15-ei számában egy olvasói levélben Sol Gittleman felsorolja, ki mindenki rokonszenvezett Hitlerrel: M. Heidegger, C. J. Jung, Ezra Pound. T. S. Eliot. W. B. Yeats, Luis-Fernand Céline. A közlekedés fejlődése: 1971-ben 174 millió ember utazott repülőgépen, 1987- ben — 450 millió. 48
