Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (X. rész) Fordította: Szenyán Erzsébet

Ryszard Kapuscinski

Lapidárium

X. rész

Philadelphiából

1988

A. -Ä.Z itteni sajtóban vita folyik az izraeli eseményekről. Témája: szabad-e az amerikai zsidóknak kritizálniok az izraeli kormánynak a palesztinok elleni intézkedéseit? Némelyek azt állítják, hogy szabad és kell, mások azt, hogy akik az izraeli kormányt elítélik (mint pl. Woody Allen), azok „self-hating Jews” — olyan zsidók, akiket megfertőzött a zsidók ellen, önmaguk ellen, a zsidóság ellen táplált gyűlölet. Feltűnő ebben a vitában a felforrósodott hangulat, a lázas szenvedély, a feszültség, néha szinte már a hisztéria. Szóhoz jut benne a szentimentális, túlérzékeny természet, melyet az elviselhetőség határát súroló szenvedélyek fűtenek. Ez a vita a tőrök bénító, elvakító villanása.

Amikor elhanyagolt utcákon járok és omló vakolatú házakat, kitört ablaküvegeket, koszos udvarokat látok, azonnal takarítani, javítani, festeni szeretnék mindent. A beteg környezetet saját betegségemként fogom föl, köztem és környezetem közt fizikai kapcsolat van.

Megnéztem a „The Last Emperor” c. filmet az utolsó kínai császárról, aki a 60-as években halt meg Pekingben több évi börtön és kertészként eltöltött átnevelés után. Ügyesen megcsinált film, de esztétikai és eszmei szempontból keveset nyújt. Éjfél előtt tértem haza. Nagyon hideg, havas idő volt. Hajléktalanok aludtak a csatornanyílásokon. A csatornákból meleg száll föl, a hajléktalanok úgy fekszenek a párafelhőkben, mintha a pokolból emelkednének föl; egy szál ingben, cipő nélkül alszanak. Hogyan bírják ki a húszfokos hideget félmeztelenül, mindenféle takaró nélkül a fémrácsokon, a járda jeges lapjain?

Éjjel, amikor hazaértem a moziból, megszólalt a telefon: Allen Ginsberg hív magához reggelire. Nyolckor reggel már nála is voltam. Ginsberg nagyon vendégszerető, felajánlja, hogy lakjam nála, ha New Yorkban leszek. Kisméretű lakása tele könyvekkel és papírokkal („mindent gyűjtök, még mosodai számlákat is”). Nekem kávét főzött, magának forró vizet töltött egy csészébe, s egy egész citromot facsart bele. Allen — látszólag rendetlenség és szórakozottság, valójában azonban remek szervezettség és fegyelem. Szórakoztató a veterán hippi szerepében, de helyzetét lelki békével és kicsit kívülről szemléli. Azt mondja, hogy az ő irodalmi nemzedékének szerepe a realitás fogalmának kiszélesítése (vagyis, hogy az onirikus, álomszerű állapot is reális valóság).

45