Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő - 12. Karácson hava)
a kisebbségi kérdés; az újnacionalizmusok a mai Kelet-Közép-Európában; aztán a Bánk bán esszé (vagy könyv), amolyan históriai és mentalitás-vizsgálat: mi az oka annak, hogy egy dráma, amely a sötét diktatúra mélypontján vergődő lelkek- ről, széttöredezettségekről, kiúttalanságokról szól (korról, melyben 1815-ben megszületett), másfél évszázada a nemzeti önmagára ébredés, kiegyenesedés, a tetterő dicsőségeként megy át a köztudatba, érzületbe, irodalmi szemléletbe; és milyen következményekkel jár ez? Ugyanezt a Naplót szeretném folytatni, de más témákban, műnemekben keresném életünk közös kérdését. Nem is találok jobb befejező sorokat Borghes Okok című versének sorainál, amelyeket mottóul választottam a Naplóval egyidőben befejezett Arabeszklíez. Ezért, amivel a regényt kezdtem, azzal zárom a krónikát: „A naplementék és a nemzedékek . . . A Kaleidoszkóp minden arabeszkje. Minden sírás és lelkifurdalás Mindezeknek valahogy lenni kellett...” 1989. december (Az összefoglaló fejezet következik májusi számunkban) 43
