Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (A nyolcvankilences esztendő - 12. Karácson hava)

Sándor Iván

Vízkereszttől Szilveszterig

— A nyolcvankilences esztendő —

12. Karácson hava

J. _M.z esztendő vége? Korszakhatár. Volt ebben a században ilyen év? A tizen- nyolcas-tizenkilences?; a negyvenötös?; az ötvenhatos?

Januári naplómból: súlyos, nagy hullámokban érkezik a szóözön; az erős höm- pölygésben a parthoz csapódás pillanataiban sűrű iszap látható. A szóözönt előbb (elementáris hömpölygésben) a jelenségözön, aztán az eseménysűrűsödést a kristályosodás váltotta föl. (A francia közvélemény-kutatás szerint arra a kérdésre, hogy 1989 összemérhető-e 1789-cel, a megkérdezettek többsége igennel válaszolt.)

Ma nem a rész változik tehát, hanem az egész. Hosszan tartó „átmeneti kor” porlad szét a (kelet-nyugati erőszakos megosztottságtól független) teljességben. Sokan szóltak az elmúlt fél évszázadban erről az átmenetről. Decemberi (persze nagy késéssel megjelent) könyvből idézek, Ernst Block írta 1962-ben: ennek a vegyes hajózásnak a vonásait elfedi a „Nyugaton tapasztalható meglepően nagy jólét és sokrétű unalom, az újabb Keleten pedig a jólét ugyanennyire meglepő hiánya és a monolitikus unalom ...se totalitárius képződményből még sokkal több, még valami egészen más is hiányzik ... a hajdani ösztönzés, a benne rejlő cél szabadságdallama, hiányzik 1789 öröksége, s vele a vissza többé nem vonható kilencedik szimfónia”. Nem tudjuk, minek nevezik majd a történelemkönyvek, a lexikonok azt, ami 1989-cel a kezdetét veszi. Próbálom a korszak lázasan pergő filmjén kimerevíteni december grandiózus montázsát.

1. A színre lépő tömegek Berlin, Prága, Szófia, Vilnius, Temesvár, Bukarest lázas, ünneplő, harsogó, véres terein nem az Ortega meghatározása szerinti lázongok, akik a szellemileg kiváló kisebbség ellen, az erkölcsi értékek fölforgatásáért hadakoznak. Elit és tömeg hintája előbb megbillent, aztán fölborult. Az a politikai uralkodó réteg, amelyik a szocialista országokban megbukott, nem rendelkezett a kultúrateremtő, államszervező elit tulajdonságaival (minőség, szellemi elégedetlenség önmagával, erkölcsi követelmények támasztása, erőszakellenesség, szabadságjogok). Mindezt ma éppen a tömegek követelik. Kérdés: meddig? milyen következményekkel? milyen árfolyamon? az élet minden mozzanatának megállíthatatlan leromlása közben?

37