Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Varga Imre: Egészen más; Tavaszi csillaguk; Tékozló; Archaikus; Egy ami jó, ami teljes (versek)
Varga Imre Egészen más Hadd legyek más hadd legyek egészen Fának ága lombja és ívei A közép ahonnan térbe élem — 5 minden szellővel újrakezdeni Legyek friss kép mélyéig hassam át Aki csendesen ül és rám figyel Színemben íz szag és zúgó hang legyen Átjárjam mint egy elgondolást Béniről tapintson fölérző vize Sziklája tudja bennem önmagát Bukjon madara csontomra ide A fény beláttat Mind mind rokonok Már nem vagyok címre-ítélve-táj De név se vagyok Külön se vagyok Tavaszi csillaguk A fényt áhitó testek itt keringnek — szólítva egymást, teremtve időt és teret. Ölükben kékesen ringnak nagy vizek. Mellükön egy-egy kidőlt fa súlyosul. Combjuk és száruk agyag, szikla, föld. Karjuk veres láng. Lobog. Legfönt a szél, fényt sodorva zúg, szakad. Minden elem ura ők. Boldogok. Külön neveiket egyként élik. Egy ágba fonódik szó, szín, gondolat. Ébren vannak. Ébren halnak s alszanak. Tudásuk a másikában érik. Egymásnak, egymásért ők már önmaguk. Tavasz van. Légzésben áldott csillaguk.
