Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Gál Sándor: stigma (vers)
Gál Sándor stigma építhetünk magunknak eget magasságot s mutogathatjuk íme a mi erőnk a messzeségek lépcsőit ostromolja s mint a hívők a hitben megmártózhatunk az áradatban zuhoghat az éjszaka esötlenül holdtalanul zuhoghat csillagokkal égi ábrákkal ott a távolság ott az elérhetetlen az egyszeri ami a miénk is lehetne ami mi magunk is lehetnénk akár a tenger egyetlen mozdulása a sziklák óriástermének szegélyén s immár bennünk is ez a forró zuhatag ahogy felpor zik az ég tükörére ámulhat ám a jövevény ámulhat az idegen aki először áll meg a híd isteni íve előtt lám a történelem ezt is elsodorta mint annyi mást s mégis az az ív az a pillér és az a pillanat maga a sorsunk zuhanás és emelkedés egyazon időben így látható a folyón a seb és a történés az egyszeri a megismételhetetlen átlépve e bűvös küszöböt szemeink mögött sajgó jellé változik három ezer év lávalüktetése
