Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
Patvari: Esküszöm! Natasa: Akkor nem erőlteti magát! Egy tehetséges költő könnyebben hazudik, legalábbis én úgy képzelem ... Patvari: Ó, igen! (Kissé bambán.) Natasa: Apám foglyul ejtette, igaz? (Rámered.) Patvari: Igaz. (Fejét lehajtja.) Natasa (maga elé):Éppen, mint Wilhelmet és Michaelt a nővéreimnek. Illetve őket a száműzöttek közül... De ahogy Kuznyecov a tatár vőlegényt fogta a csatában ... Patvari: Egy szót sem értek! Natasa: Nem is fontos! Mindenesetre szegény boldogult Wilhelm, a sógorom és Michael... ők is hogy törekedtek, udvaroltak ... Patvari: Ugyancsak . ..? (Kissé hebegve.) Natasa: Mi az az ugyancsak? Patvari: Dagerrotípiával? Natasa: No nem, akkor pláne nem volt még dagerrotípia, még medálion se ... Droszida hajtincse is megfelelt és a Nyinocska jószagú zsebkendője ... fahéjillata volt... De én jól emlékszem, hogy atyám amikor a száműzöttekért ment, nem vitt magával se hajtincset, se zsebkendőt... És akkoriban épp fahéjhiány volt még erre is. Mondom, én jól emlékszek, csak Droszida és Nyinocska nem akarták ezt hinni, mert ők egyebet akartak hinni... hogy vőlegényeik a hajtincs és az illatos zsebkendő nyomán jöttek ide, mint valami szaglászó kutyák . .. pfuj! De én nem csapom be magam! Lehet maga akármilyan nemzeti költő . . . (Kis szünet.) Maga valóban költő? Patvari: Esküszöm, kiskegyednek! Natasa: Akkor máskor ne udvaroljon ilyen ostobán! Patvari: Udvarlás és költészet édestestvérek, drága Natasa ... Túlzásaim a túlcsordult lélek túlzásai... Natasa: Ezt sokan elhinnék, mert tudja, itt nagyon távol élnek egymástól az emberek ... (Sóhaj.) Csak ne lenne akkora ez a birodalom! Patvari: Mi meg azon kesergünk, hogy kicsik vagyunk, látja, milyen fura a világ! De ne is törődjünk véle . .. egy bizonyos: maguk oroszok csodálatos lelkek! Natasa: Ne! Nehogy hálás legyen! (Rémült.) Patvari: Szerintem magukat csak kancsukával lehet gonosszá tenni. Külső vagy benső kancsukával. Például a balhit ilyen benső kancsuka ... Natasa (rábámul): Na látja, ez meglehet! Ez az a hang ... ez kell... innen kezdjük. Maruszja (hangja): Ebéd .. . ebéd! Natasa, poéta úr! (Benéz.) Kihűl a pecsenye ... (Patvarinak.) Mert nyershúsunk az nincsen. (Elégtétellel néz az elképedt Natasára.) (Függöny.) ( Folytatjuk ) 32
