Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
Pjotruska: Szilaj táncot járnak és a nyereg alatt puhítják a húst... és közbe bús keleti nótákat énekelnek . .. (Patvari figyel, nagy szemeket meresztve.) Artjonov: Elég, Pjotruska! Pjotr Petrovics Patvarov — nemcsak őrnagy, hanem poéta is! Nemzeti költő ... az náluk a legnagyobb rang! Pjotruska: Én még strázsamester is voltam ám! Artjonov: Natasa, ismerkedjetek meg! Natasa: Natalja Artjonova. (Szemét merészen ráemeli.) Patvari (bokáját csattogtatva, nyilván Pjotruska hatására): Patvari Péter — nemzeti költő! (A többi lányok elé is.) Patvari Péter — nemzeti költő! Patvari Péter — nemzeti költő! (Kis csend.) Artjonov: Hát a győzelem ünnepére nincs egy kis itóka? Natasa: Nem akarok ünneprontó lenni atyám, de úgy gondolom, a győzelem hangoztatása talán tapintatlanság e társaságban ... (Patvarira villan a szeme.) Artjonov: Tessék, alig jövök haza, és máris megleckéztet a kisasszony! De jól is teszed, ha véded, mert úgy tudd meg, hogy Pjotr Petrovics temiattad jött Magyar- országról idáig! Natasa (leesett áll): Miattam?! Hiszen nem is ... Artjonov: Látta a ... na mijét is láttad neki, fiam? (Kis kacsintás: „hiszen megbeszéltük”.) Patvari: A kegyed dagerrotipiáját... Natasa (mint fent): A mimet?! Patvari: Hát a dagerrotipiáját! Natasa: Úgy?! A dagerrotípiámat... (Bólogat.) Patvari: Épp olyan az arca, szakasztott olyan, mint a dagerrotípián ... (Lelkes.) Mitrofa (halk): Az meg mi a franc? Pjotruska: Egy kis pofarajz, csak éppeg egy masina pingálja! (Halk.) Artjonov: Úgy biza, lányom, még orosz katonaruhát is lopott érted, hogy eljöhessen! De menjünk koccintani, hagyjuk a fiatalokat! (Kitereli a ,/ölös” népet, azok kettesben maradnak.) Natasa: Szóval, maga látta az én dagerrotípiámat? Patvari: Úgy, ahogy kegyed mondja! Egy álló napig néztem rajta nagyságodat. . . (Lesüti szemét.) Natasa: Csak egy a baj, Patvarov úr, úgy is, mint nemzeti költő ... Patvari: Hát már baj ne legyen azért! (Lojális.) Mi a baj? (Ijedt.) Natasa: Rólam sose készült dagerrotípia ... Én is csak a nevét ismerem, de Barguzinban hírét se hallották! Patvari (álla leesik): Hát az bizony nagy baj. (Észbe kap.) Szóval tulajdonképpen nem is dagerrotípia volt, hanem egy kis festmény medálionban ... Az édesapja nyakában . .. Azt néztem én dagerrotípiának. Szóval ott az édesapja nyakába felakasztva néztem én nagyságodat.. . Natasa (bólogat): Egy álló napig csüggött atyám nyakán, hogy bámulja nagyságomat! Patvari: Úgy van! Natasa: Abban a medálionban nagyságom még csak három és fél éves volt, kedves Patvarov! Patvari: Ó, mit sem változott... Natasa: Köszönöm! Patvari: Úgy értem, az ártatlan, szép vonások . . . Natasa: Még jobban köszönöm! (Rábámul.) Patvarov, ha maga valóban nemzeti költő... (Kétely.) 31
