Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
Droszida: Megjöttek apáink a győztes csatából. . . élnek! Isten jó volt hozzánk! Békül- jünk meg örökre, Maruszja! (Kis csend.) Maruszja (vállat von): Béküljünk. (Droszida átöleli, őis. Könnyeiket törölgetik. Berohan Nyinocska. A két nő kibontakozik.) Droszida: Mi történt, Nyinocska? Nyinocska: Még mindig nem jönnek! Már unom! Droszida: Menj csak és figyelj! Nyinocska: Legalább Natasa lenne velem! (Kelletlenül kimegy. Kis csend.) Droszida: És már csak azért is béküljünk meg, mert bevallhatom neked .. . szóval a te apád is legalább olyan méltó és alkalmas lenne postamesternek, mint az enyém... Maruszja: Köszönöm, hogy beismered. De a te atyád tevékenysége szélesebb. (Ravasz alázat.) Droszida: Igen, az én atyám hivatalán kivül még cári titkosrendőr is ... aki jelentéseket ír Pétervárra ... De jólelkű titkosrendőr, ha szabad így mondanom. (Apró szünet.) A száműzetés helyén és idejében ezt is el kell végeznie valakinek ... És jobb, ha legalább egy derék, tisztességes orosz ember csinálja, mint valami lapító bennszülött.. . (Felsóhajt.) Transzbajkália . . . Micsoda reménytelen élet... Maruszja: Nem voltak buták eleink, hogy ide is eljöttek ... (Némi öngúny is.) Itt a mandzsu határon ugyan ki szökne tovább Ázsiába ... ha ez a száműzetési hely Európa mellett lenne, naponta megpróbálnák . . . Droszida: Kereszténység ... pogányság ... Európa és Ázsia választóvize ... Uramisten, a többi nép is ilyen, mint mi? Igaz lenne, hogy a Teremtő minket, oroszokat szeret legjobban . . . még itt Barguzinban is? (Jön Natasa és Nyinocska.) Natasa: A bor is megvan! (Mint aki belefáradt, a háttérben leül a zongora mellé.) Nyinocska (kikiált): Pjotruska, figyeld az utat! (Natasa zongorázik. Valami szelíd-szomorú szláv melódiát. Jól játszik, sőt, egészen jól.) Nyinocska: Szép, szelíd melódiák ... de ne ilyen szomorút! Ó, olyan jók vagyunk, hogy az már fáj ... Én a tragédiát csak a színpadon szeretem ... (Natasa feláll. Végigméri.) Natasa: Az látszik az özvegyi ruhádon. Tarka-barka, mint egy mongol fácán . . . (Valóban: bíbor, sárga, zöld, szürke stb. darabokból áll.) Nyinocska: Igenis, vidám akarok lenni, mert szerencsésen hazajött atyánk! Natasa: Vidámak akartok lenni, mert reménykedtek! Droszida: Ejnye, Natasa, miben ... miben reménykedünk? Maruszja: Úgy van, miben? Natasa (a szemébe): Hogy hoz majd valami eszkimó férjet nektek! Mint a konyhakerti tündérek: egy rücskös uborkafa körül táncoltok valamennyien! (Kimegy.) Maruszja: Látod, Droszida! Hát lehet itt béke valaha is? (Kimegy.) Nyinocska: Én nem értem ezeket... Itt vagyunk ... és legyünk elégedettek . .. Élünk és kész .. . Ő még csak tizennyolc éves, hát akkor miért siet úgy a házassággal? Miért ingerült, miért türelmetlen? Droszida: Azért abban egyezzünk meg Nyinocskám, hogy nincs annál megalázóbb egy fiatal lány számára, ha nincs a láthatáron sehol egy méltó férfi. .. hiába szép, okos, művelt. .. Nekünk szerencsénk volt... a szerencsétlenségben 29
