Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
Mitrofa: Ó be felséges, be szép ... de ha megtudom, hogy valamelyik francos mandzsu vagy rusnya burját asszonnyal adod össze magad, többé az én patyolat ágyneműm közé nem fekteted a tested! Pjotruska; Zábájkália, Zábájkália ... Mitrofa: Majd adok én neked Zábájkáliát! Jaj, jön az én Maruszjám! (Eldugja az üveget.) (Jön sietve Maruszja.) Maruszja: Mitrofa, mit keresel te itt?! Mitrofa: Hát nem itt várjuk urainkat?! Maruszja: Nem megmondtam, hogy terítsél?! Mitrofa: Én a más házában edényhez, eszcájghoz nem nyúlok! Maruszja: Ha egyszer itt lesz a fogadás! Mitrofa: Terítsen Pjotruska, ő van itthon! Maruszja: Pjotruska férfi, te, hogy terítsen! Na, gyerünk! Gyerünk! (Kitereli őket. Egy vázában a virágot megigazítja. Droszida jön.) Droszida: Minden percben itt lehetnek! Nyinocskát kiállítottam az útra, hadd integessen! Natasát meg borért küldtem! Maruszja, terítettetek? (Apró szünet.) Maruszja: Folyamatban van, Droszida. (Hideg, merev.) Droszida: Mi ez a hivatalos hang? Maruszja: Elvégre a postán is beosztottad voltam, nem? (Kis csend.) Droszida: Maruszja, amikor apámék elmentek a csatába, megesküdtünk hogy abba- haggyuk . . . Maruszja: Mit? (Vállát felvonja.) Droszida: Az ellenségeskedést. Keresztényi békét kötünk... Elfelejtjük, hogy atyád milyen eszközökkel akart atyám helyett postamester lenni... Maruszja: És én elfelejtem, amit pletykáltatok ... hogy el akartam csábítani a férjeiteket... hát persze, a csábításomba haltak bele ... nem a gümőkórba ... Droszida: Hagyd a gümőkórt, Maruszja. A vállamon sírtál, hogy béke lesz itt, béke ... szeretet... egyetértés ... Maruszja: A pravoszláv Kuznyecovának nem jut még egy piszkos mohamedán vagy buddhista se! Egy büdös sámánista sem! Nekünk meg úri német férjek ... (Megvetés.) Száműzöttek! Droszida: Tehetek én róla, hogy a tatár vőlegényed megszökött? Maruszja: Persze, Maruszjától még a tatár vőlegény is megszökik! Droszida: Süt belőled a gyűlület, Maruszja! Tán nem vagy keresztény lelkűiét?! De vagy! Békét akarok! Olyan kevesen vagyunk itt oroszok, igazi oroszok ... tartsunk össze, Maruszja! Maruszja: Béke, béke és utána megint csak ti lesztek a nyeregben! Droszida: A nyeregben? A teve két púpja közt! Vagy egyenesen a púpjain! (Kis szünet.) Nem látod, mennyi gyűlölet perzsel Ázsia felől... jobban, mint a nap ... Ha felmész a Vityim síkra az aranymosók közé, csak érzed, ahogy sandán sunyit feléd a pillantásuk ... ha Csitába, a fővárosba mész ... a sikátorban — mint valami kés hasit feléd a tekintetük . . . Nem szerettek... Hát akkor mi, legalább mi... Maruszja: Tedd szívedre a kezed: ha a helyükben lennél, te szerettél minket? Droszida: Fejezd be, Maruszja! Megfertőzött a tatár vőlegényed! Ő megszökött, de a látását, azt a ferdét, itthagyta neked! Özvegy vagyok, nincs már mit irigyelj, hát tiszteld bennem az özvegyet! Maruszja: Én meg vénlány vagyok, hát tiszteld bennem, hogy soha nem hajoltam meg férfiember előtt! (Kis csend.) 28
