Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
Artjonov: Nem érti? Haggyon gatyában egy olyat, aki már úgyse fázik ... Különben is nyár van ... Fűt a kazán ... Kuznyecov: Az, hogy a kazáni Szent Szűz ... (Keresztet vet.) (Patvárihoz.) Jöjjön csak, költő úr... (Halkabban, ördögi ravaszsága számunkra világos.) A barguzini lányokról még nem is meséltem magának ... (el.) Artjonov (maga elé mered): A cár atyuska tán még hálás is lesz ... A magas diplomácia! Natasa leányom nem kevésbé! (Kacsint. Sötét.) 2. kép Barguzin. A postamester házában. Jön Pjotruska balalajkával és Mitrofa: a nő is kapatos. Pjotruska: Éljen! Éljen! Hazajön a postamester, jó gazdám megtér a csatából! Vége a nők uralmának a házban! Mitrofa: Az én uram, Alekszander Alekszandrovics is megtér a csatából, vége a férfiak uralmának, Pjotruska galambocskám! Pjotruska: Hogy-hogy férfiuralom? Hásze nem Maruszja kisasszonyod vezeti a házat? Még a postán is ő az írnok, de még a cenzor is édesatyja helyett! Mitrofa: Ám ott vannak a komisz öccsei! Szerencsére Szentpéterváron tanulnak! Uram teremtőm, mindig a tafota-szoknyám alá akarnak nézni... Votkácskát kínálnak érte, galambocskám! Hallottál már ilyet? Pjotruska: Te Mitrofa, ha megtudom ... (Fenyegető.) Mitrofa: Én meg, ha megtudom, hogy a két özvegy Artjonova felé repdes a szemed ... Pláne, hogy apja távollétében Droszida lett a postamester ... Pjotruska: Bolond vagy? Kell is azoknak egy muzsik ... egy magamfajta szolga ... Mitrofa: Ahol ilyen oroszemberhiány van?! Pláne a szabad orosz ember hibádzik! Mer hát a száműzött nem is igazi orosz ember ... Micsoda emberek vagyunk! (Iszik egy szoknyájába dugott kis lapos üvegből.) Pjotruska: Haggyad csak, mert mi valamennyien nagyon is jólelkűek vagyunk! (Iszik.) Nyinocskánk is felolvasta ezt egy könyvből, amit egy nagy orosz írónk írt! Mitrofa: De mit csinált belőlünk a cár atyuska rendőrsége! Bizony! (Iszik.) Erről bezzeg nem beszél itt senki. Tudod, mit kiabált a Maruszjád tatár vőlegénye a kisasszonynak? Pjotruska: Miféle tatár vőlegény? Mitrofa: Hát akit gazdám hozott Maruszjának a csatából, amikor a burjátokat újra levertük ... azt kiabálta: miféle orosz az, aki ilyen istenhátamegetti helyre is képes eljönni! Biztos kalandozó aljanépség! Maruszjánk majdnem kikaparta a szemét.. . Meg is szökött a tatár vőlegény! Pjotruska: Legalább Maruszjád nem lett özvegy, mint az én Droszidám vagy Nyinocs- kám, a német urak után ... Mitrofa: Bizony árvák vagyunk, ki ezért, ki azért! (Iszik, vigasztalan, könnyes.) Pjotruska: Mitrofa, galambocskám! Hát nem itt vagyok én neked? Mitrofa: Te galambocskám, meg a votkácska! Mert csak így bírom ezt a vadházasságot veled! Sül le a képemről a bőr! (Iszik.) Pjotruska: Na, akkor énekelek neked vidításnak valamit... (Balalajkája húrjaiba kap.) Zabajkália, Zabajkália — Zabajkálszkája oblaszty ... Zábájkália, Zábájkália . .. (Vontatott szomorúan.) 27
