Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
Meglátják a fehér zsebkendővel előlépő Patvarit. Kezük a kardhoz rándul.) Ki maga? Patvari (még előrébb jön): Talán tudnak németül: Békesség, tiszt urak!! Oroszul is tudogatok, még a faluból. . . Békesség! (A zsebkendőt lebegteti.) Kuznyecov: Az magának fehér zsebkendő, katona? Ki maga? (Apró szünet.) Patvari: Patvari Péter a nevem. (Kis csend.) Artjonov (izgatott lesz): Hogy mondta? Patvari: Patvari Péter, uram. (Méltóság.) Kuznyecov (súgva): Hallja? Nevezett egyén azt állítja, hogy ő a nemzeti költő! Artjonov: Kuznyecov, menjen, trombitáltassa össze a katonákat! (Hogy ne legyen fülés szemtanú.) Kuznyecov (halkan): De ketten találtuk meg! (Pimasz, ujját emeli.) Artjonov: Őrmester, mit mondtam?! (Sziszeg.) Kuznyecov: Ő tanúsíthatja, hogy ketten találtuk meg ... (Hangosan.) Nagyon örven- dek nemzeti költő uram, Kuznyecov őrmester a nevem! Amúgy a barguzini postán hivatalnok . .. Artjonov: Kuznyecov! Kuznyecov: Megyek már, megyek! (Eliszkol. Apró csend.) Artjonov (maga elé): Ügyes legény! (Hangosan.) Szóval maga az illető? (Méregeti, izmait megtapogatja.) Patvari: Én. Artjonov: Maga a keresett és körözött egyén ... (Körüljárja. A fogait is megnézi.) Patvari: Én! Vigyen magával! (Kitör belőle.) Artjonov: Mivel bizonyítja? Patvari: A verseimmel, uram! (Méltóság. Előveszi a paksamétát.) Artjonov (fenyegetően): De ha ez is üres ... Patvari: De uram! Tele van írva! (Eléje tárja.) Artjonov: Hm .,. Elég rövid sorok ... Patvari: Ergo: költemények! Artjonov: Nem igen tudok magyarul... Ez tőlem lehet akár kormányzósági adóösszeírás is! Hanem .. . szavaljon valamit... Patvari: Nem lesz könnyű a műfordítás, uram! Itt és most... rögtönözve ... (Körülmutat.) Artjonov: Egy hadsereg-tolmácsnak mondja? Ez bolondnak nézi a katonát! Na, szaval vagy nem szaval? Patvari: De nem fog mindenütt rímelni, mert itt helyben fordítom ... és emlékezetből, uram... Artjonov: Mondja csak el azt a verset a saját szavaival! Patvari: Igaza van! Saját szavaimmal! (Más hang.) A költőt a versben egyetlen gondolat szekálja, ne ágyban érje elhalálozása ... (megáll.) No, nem! Ezt mégse! (újrakezdi.) A költőt egy gondolat macerálja, nehogy az ágyba . .. Nehogy az ágyban egzitálódjék belőle a pára ... (Megáll.) Nem! Inkább mégis lefordítom itt helyben! (Bizonyos póz. Szaval.) Artjonov: De saját szavaival, Patvari! (Ujját emeli.) Patvari: Esküszöm. (Szaval.) Csak egyetlen gondolat szekál: Ne ágyban érjen elhalás. Ne lassan menjen ki belőlem a pára! Ne párnák közt üssön a végső óra! 24
