Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
Artjonov: Veszett fejsze nyele! Kapkodnak fűhöz-fához! Nem keveredünk! Kuznyecov: Már miért ne: kegyelmednek is volt két német veje otthon Barguzinban! Artjonov: Hátha nincs elég orosz férfi, olyan, aki a lányaimhoz méltó! Te tán nem talpaltál, hogy férjet szerezzél Maruszjádnak! Kuznyecov: Bizony vinnék én még fogoly vőlegényt is, mint kelmed is az előző csatákból! Artjonov: Elég, postaírnok úr! Kuznyecov: Igenis, Artjonov postamester úr! Artjonov: Én kapitány vagyok, Kuznyecov! Kuznyecov: Én meg Kuznyecov őrmester ... alásan. Artjonov: Alattasom voltál Barguzinban és alattasom itt. Teljesítsd a parancsot! Ó, átkozott bratyizás ... méghogy mi földiek ... Kuznyecov (sötéten): Jó, megyek. De mondja, miről ismerszik meg egy költő, egy halott költő pláne! Artjonov: Hogy-hogy miről? Kuznyecov: Hát ugye, a hulla már nem szaval... Az arca meg ugye ... Artjonov: Keressék csak! Ne feledjék: a költők arcán mindig van valami degeneráltság. Valami természetellenes forró fény a szemükben . .. Kuznyecov: Már elnézést, de a szemük csukva van ... Artjonov: De nem volt, aki lezárja ... Kuznyecov: Már elnézést, de akkor nem forrófényű, hanem jeges ... Artjonov: (elereszti a szöveget): A költő álla támadó, előreugrik ... Kuznyecov: Már megbocsásson, de le van esve. (Egyre gonoszabb, már most kitetszik, hogy jelleme velejéig rothadt.) Artjonov: Megint kezdi? A végén még postamester akar lenni Barguzinban! Kuznyecoov: (nyel egyet): Jó, megyek! (El.) Artjonov (utána): Bunkócska, te drága... (Legyint.) Eej, uhnyem. (Más hang.) Jó lesz a körmére nézni, ez férjet akar itt fogni a vén csoroszja Maruszjának! De akkor az én Natasámmal mi lesz?! Különben is ezt a csoroszja Marusz- ját semlegesíteni kell! Ó, szent Vlagyimir, micsoda világ! (Jön lihegve Kuznyecov) Kuznyecov: Találtam egy hullát, lehet, hogy a költő! Artjonov: Miből gondolja, Kuznyecov? Kuznyecov: Egy papír volt a kezében! Artjonov: Papír a kezében ... Hm ... akkor meglehet... (Hirtelen.) És milyen színű az a papír, Kuznyecov?! (Gyanú.) Kuznyecov: Ha azt gondolja, tévedni tetszik ... Fehér, tiszta fehér papír! Artjonov: Akkor mégse ő. Keressék tovább! Várjon, megyek, megnézem én is ezt a papíros pasast! ( Eltűnnek.) (Felbukkan Patvari.) Patvari (maga elé): Hogy félnek a költőtől! A halottól is félnének, hát még az élőtől... Tűvé tesznek érte országot-világot... Nincsen nyugtuk ... és nem is lesz soha ... A nép sem hisz nekik. Mert a nép reménykedik, hogy újra kezdődik a harc, a levert szabadságért. .. Nincs nyugtuk és nem is lesz soha. (Maga elé mered, hirtelen belső zsebébe nyúl, papírcsomót vesz elő. Nézi. Most hangok. Visszadugja a paksamétát.) Artjonov (hangja): Üres az a papir, Kuznyecov! (Felbukkannak.) Látott maga már költő kezében egyáltalán üres papírt? 23
