Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
tovjuk nem párbajban esett el, hanem a korcsmában megkéselték őket, vagy Arábiában fegyverkereskedők lettek — majd kapna a világ! De mi tűrjük, mi mindent tűrünk! (El.) JÁTÉKMESTER: A színházjegy, uram! (Utánafut.) (Bejön egy zilált, szakadtas, nagy hajú férfi, kezében kalapács, közeleg a szoborhoz.) SZOBORDÖNTŐ POLGAR: Hát mégis igaz volna, Patvari Péter úr? Nyárspolgár ■lettél Barguzinban? Vadászsólyomból tyúkanyó ... tyúkapó ... kakaska? Tigrisből cirmoscica békés, kemence parazsa előtt? Agyúk toroktüze helyett csendes kandalló szája, duruzsoló lángok ... a szabadságharc tűzka- kasa helyett?! Harci bömbölés helyett dal a nyírfácskákról, halk zongoraszó? Le a talapzatról, renegát! (Szétveri, ledönti a szobrot. Beszalad Játékmester.) JÁTÉKMESTER: Hé, Hé! Megőrült! Átkozott szobordöntő polgár! Szoborrombolók! Képrombolók! SZOBORDÖNTŐ POLGÁR: Nem én döntöttem le — ő maga magát. Babérját bablevesbe, nemzet! (Kiballag.) (Kis csend.) JÁTÉKMESTER: Ez szobrot rombol, az nem vesz színházjegyet. Hát nem egy kutya végül? Csak beszéd, beszéd ... De Önök, akik jegyet váltva mégis idegyűltek, nézzék meg a költő halálának és feltámadásának hamisítatlan — hű históriáját! Akarjuk: tisztán lássatok! (A függöny felé int, az szétnyílik.) 1. kép Az előszínpad és a tulajdonképpeni együtt a csatatér. Viaskodók kiáltásai, árnyak, esetleg a színre is bebuknak. A csatazajban, kavargásban — ahol is orosz és magyar szavak röpköd- nak a levegőben — a színre beszalad egy fiatal férfi, kezében fehér papírlap. Most néhány kozák utánaveti magát, ledöfi. Közben jobbról felbukkan egy másik ifjú ember — Patvari —, mint aki látta, végignézte az egészet. A katonák kivonszolják a testet. Patvari (nyögve sóhajt): Teremtőm! Édes Krisztusom! (Közeledő hangok, Patvari eltűnik. Jön Artjonov százados és Kuznyecov őrmester.) Artjonov: Ne legyen Iván Ivánovics Artjonov kapitány, német—orosz tolmács a nevem, ha ezzel a segesvári csatával nem befellegzett a magyarok és Kossuth Lajos szabadságharcának. Megint az osztrákok az urak, de nélkülünk Bécs sohasem győzhetett volna rajtuk! Kuznyecov őrmester! Ezt bé kell írni a történelem arany vendégkönyvébe! Hányadika van? Kuznyecov: Kapitány úrnak alázattal jelentem, 1849 júliusa van ... A körül járunk ... Artjonov: Akkor menjen és keressék meg a költőt! Élve vagy holtan! Kuznyecov: Miféle költőt, uram? Artjonov: Az osztrák vezérkar lelkünkre kötötte ... a hírek szerint ebben a csatában vett részt egy illető egyén, egy Patvari Péter nevezetű nemzeti költő, aki az osztrákok egyik legnagyobb ellensége! Bécs tudni akarja, elesett vagy él-e? (Közben nézik a halottakat hátul. Forgatják.) Kuznyecov: Azért csak ne legyünk együtt Béccsel annyira sülve-főve, hátha igaz a hír... Artjonov: Miféle hír? Kuznyecov: Hiszen tudja! Hogy a magyarok felkérték atyuskánkat, hogy a cári család valamelyik tagja fogadja el a magyar koronát! Még majd egy család is lehetünk velük! 22
