Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Páskándi Géza: Patvarov vagy: a nemzeti költő: avagy: a Nagy Kompromisszum (Fantáziajáték három felvonásban elő- és utóképpel I. rész.)
még ma is működik! Pedig Richárd és jellem — ég s a föld, szóval Richárd nem egy Patvari! EGY ŰR (révetegen maga elé): Ő, aki verse szerint nem akart ágyban, párnák közt meghalni, hanem gyilkos csatában elfolyatni vérét, ő a barguzini postamester lányának dunyhája alá fekszik . .. Pfuj! Dunya, Dunya, Dunyácska ... fogadjunk, így hítták a némbert! JÁTÉKMESTER: A lényegben igaza van! Lehet, hogy az oroszok bosszúja ez 1956- ért. Mert most van az igazi kiegyezés! Akár egykor 1867-ben! A jó muszkák arra gondoltak: na, ha ti magyarok fellázadtatok ellenünk, most bebizonyítjuk, hogy még nemzeti költőtök is a mi földünkben lelt örök nyugodalmat, mert Bécs felakasztotta volna! Éljen a muszka—magyar barátság! (Gúny.) EGY ÚR: Visszaadták a 48-as zászlókat, hogy elrabolják 48-at, 56-ot és Patvari emlékét! Mint a jenkik: visszaadták a királyi koronát, hogy függő polgári köztársaság legyünk! Nagyhatalmi trükkök! Tiktakkos taktikák! JÁTÉKMESTER: Észhez fogunk térni! EGY ÚR: Vagy ott vannak a franciák! Ők tán megértik a mi problémáinkat? JÁTÉKMESTER: Tudja, mit kell mondani nekik? Te, Jean, vagy te, Pierre, vagy te, Marianne, mit szólnál, ha azt mondanák, hogy Franfois Villont nem lógatták fel, hanem szerzetesrendbe vonult, a fehér csuhások közé! Hova tűnnék akkor a nagy vagány romantika? Persze, hogy tiltakoznának, pedig Villon egy csirkefogó volt, mégis óriási költő! Az ő életének hagyományos meséje kell az imázshoz, kérem! Pedig még ő sem egy Patvari! Patvari tiszta, erkölcsös szabadsághős! Ellenben Villon ... EGY ÚR: Maga mindig ilyen gonosz példákat hoz fel! (A bankót visszahúzza.) JÁTÉKMESTER: Na ott van egy másik nagy költő, az angol Byron! A görög szabadságharcba indult, hogy ott essen el... Na próbálná csak valaki kideríteni, hogy még csak nem is lázban halt meg, hanem részegen beleesett egy szemétgödörbe . .. majd adnának neki! Ézek meg csak ásnak, ásnak. Halál a csont-vállalkozókra! A csontkufár ufók! EGY ÚR (maga elé): Az antant hatalmak és a kisantant mesterkedései! Már a hagyományainkat is elirigylik ... Magyar végzet ez, örök magyar átok! Ostromgyűrű köröttünk! Antant! Kisantant! GYEREKEK (dalolva, táncolva): Tóni, Tóni, Tóni, Tóni, Tóni, Antantom! Tóni, Tóni, Antantom, Tóni, Antantom, Tóni, Tóni, Antantom, Tóni, Antantom! (Távolodik, elhal. Ezt esetleg csak a színfalak mögül.) JÁTÉKMESTER: Hallja! Tóni—antantom! Már a gyerekek is ezt éneklik, joggal! Igen, a Patvari szobrát lelkünk templomában le akarják rombolni, mert mi magyarok 56-ban először döntöttük le Sztálin szobrát! Na, ha elvettétek a mi Sztálinunkat — nektek se legyen Patvaritok többé! EGY ÚR: Mondom, hogy a muszka meg a román van a dolog mögött. Sztálin eb-utódok, Csau-Csau dögéi! (Maga elé.) Méltóságérzetünket is megcsapolnák, any- nyira félnek tőlünk. De féljenek is, én mondom: ég itt a szellem, nem alszik el soha! (Zsebre vágja a pénzt. Indul.) JÁTÉKMESTER: Hé, a jeggyel mi lesz? EGY ÚR (megáll): Mondanák csak a muszkának, hogy az ő Puskinjuk vagy Lermon21
