Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Pócs Péter: Jugoszláviai kulturális plakátok Magyarországon
Pécs Péter Jugoszláviai kulturális plakátok Magyarországon-itthon ritka madárrá vált a jó, az információt és vizuális értékeket is hordozó plakát. A magyar kulturális plakát pedig a kipusztulás szélén áll. Ezért is örömteli a kecskeméti Katona József Múzeum beli bemutatkozást követve a Pécsi Galéria kiállítása, mely egy már megindult sorozat állomásának tekinthető. A francia Grapus, a japán Design Center, W. Swierzy és Lech Mayewsky után öt jugoszláviai plakáttervező művész mutatkozik be. Abban a szerencsés helyzetben érezhettük magunkat, hogy a világban uralkodó tendenciákból és a nemzeti iskolák terméséből egy-egy gyümölcsöt ízlelhettünk, vagy ha úgy tetszik, a korszerű plakáttervezés eredményeivel szembesülhettünk. Érdemes feleleveníteni az eddig látottakat. Jó értelemben vett popularitás — szellemes és eredeti gondolkodásmód — a verbalitás és vizualitás szimbiózisára is építő ötletek — a fotó, grafika és festészet együttes használata — mindez lazán és nagyvonalúan, elegánsan, úgymond franciás könnyedséggel — megfelelő méretben és nyomdatechnikával. A név Grapus. Dekoratív foltok — kristálytiszta szerkezet — briliáns fotótechnika — emblematikus gondolkodás — magas forma- és színkultúra, ázsiai filozófia- és jelrendszerbe ágyazva — szinte felülmúlhatatlan nyomdatechnika ofszetben és szitában — a plakát mint kisszériás sokszorosított grafika — az autonomitás célbavétele. Ez a japán plakát. Jó megfigyelés — biztos kéz — fény és árnyék, folt és vonal, kroki, mely nem tanulmány — klasszikus, tehát mindig korszerű grafikai és festői eszköztár — a popart színhasználatának integrálása — termékenység és mindig megújulni tudás —, intellektualitás. A név Waldemar Swierzy — Lengyelország. Nyugodt, tiszta felületek — irreális grafikai világ — emblematikus gondolkodás fekete-fehérben — kifinomult, de másodlagosan kezelt tipográfia — B/l-es nyomatok. A szerzőjük Lech Mayewsky — Lengyelország. A most bemutatkozó jugoszláviai grafikusművészek nem alkotnak csoportot, ha csak annak alapján nem, hogy elsősorban kulturális plakáttervezőként váltak ismertté. Gyakran szerepelnek együtt különböző kiállításokon. Megközelítőleg egyívásúak. A középgeneráció képviselői, vagy ahogy itthon mondják — fiatal művészek. Természetesen az alkalmazott grafika minden ágában és az autonóm képzőművészetben is otthonosan mozognak. (Megjegyzem, az autonóm és alkalmazott kategóriák honi találmányok). Állandósult jó kapcsolatuk van a színházakkal és ennek köszönhetően az esetleges szcenikai tevékenységükön kívül sok plakátot tervezhetnek. A nyilvánvaló többajkúságból fakadó nemzeti színházak nagy száma Jugoszláviában pezsgő életet, jó előadásokat és jó plakátokat is eredményez. (Zárójelben jegyzem meg, Lengyelországban vagy az NSZK-ban, ahol szintén magas színházi kultúráról beszélhetünk, ezeknek az intézményeknek szintén szerves és fontos része a plakát. Ezek számszerűségükkel és magas művészi színvonalukkal is kiemelkednek az említett országok jó minőségű kulturális plakátanyagából.) Az itt kiállító jugoszláviai művészek egy-egy köztársaságot és azok kulturális központjait képviselik. Matjaz Vipotnik: Szlovénia fővárosában él és dolgozik. Egyéb grafikai tevékenysége 78
