Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig. (A nyolcvankilences esztendő. 11. Szent András hava) (esszésorozat)
Sándor Iván Vízkereszttől Szilveszterig — A nyolcvankilences esztendő — 11. Szent András hava I JL JLi? európai helyzet és az európai ember helyzete) November: sűrűsödési cehtrum. „Kivételes idők, napok, esetleg hónapok, talán évek egyetlen ponttá tudnak sűrűsödni.” Hamvas nem politikai, nem történelmi események időváltásaiban gondolkodott. Az egészt látta. És ma az egész kivételessége sűrűsödik. Körülöttünk is, bennünk is; az európai helyzeten túl, az európai ember helyzete. Egyszerre hatnak a változások horizontálisan (időben: a históriai múlt-jelen-jövő egyidejűségében; térben: a Kelet-Európa—Európa—kontinensek egységében), és vertikálisan (a személyes és metafizikai lét összekapcsoltságában). Már nemcsak elenyészik (mint a megelőző hónapokban) a Jalta utáni világrend, de (mint a teremtés a káoszból) kezdenek megjelenni az új alternatívák. Tények: átjárható a berlini fal; a Kancellár fölrajzolja a német föderációt; Lengyelország egyre mélyebbre zuhanó, egyre inkább instabil test: Bonn felé nyújtott keze a kéregetőé, fejmozdulata (a német egységre) a tiltakozóé; Budapest után Kelet- Németország is félresöpri az egypártrendszert, Szófia elkergeti egyeduralkodóját, Prágában gyorsabb a fordulat milliók nyomására, mint bárhol Kelet-Közép- Európában; közben a Baltikumban már legálisan dolgozik az első ellenzéki párt. Hol vagyunk már attól a kérdéstől, hogy vajon egy ország egymagában elindulhat-e Európa felé? Amire egy ország alig néhány hónapja egyedül valóban nem volt képes, azt most sok ország együtt próbálja megvalósítani. Megkezdődött a közös válaszok keresése Európa jövőjére. A két szuperhatalom már nem képes elrendezni a közeljövőt sem; egyelőre a kiszámíthatatlanságban egyeznek meg, a spontán erők működése nyomán kialakuló általános dinamikában. Ami így történik, egyszerre megy végbe kívül (időben-térben), és belül (az emberben); a rendszerek instabilitása és egymással való új kapcsolata átformálja azt is, amit a világról és önmagunkról tudunk, érzünk, gondolunk. Mindezt (egyelőre) intuitív-logikai úton közelítjük meg. Nélkülözzük az új jelenségek megvilágosodó karakterét, hiányoznak a meghatározásra alkalmas új fogalmak, a megértést biztosító megnevezések. A kérdés magának a sűrűsödésnek a ténye és jellege, aztán az, hogy (valójában) mi az, ami sűrűsödik, és hogyan fejezhető ki. Szakadozottak, kaotikusak a szekvenciák, a tények-forgalmak-nyelv kapcsolatsora is. Új tényeket próbálunk régi fogalmakkal meghatározni; változó fogalmakkal nem tudunk mit kezdeni, mert illegitimek a rendelkezésünkre álló szó-sémák. A sűrűsödés olyan erejű és olyan gyors, hogy miközben máris félre26
