Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Sziveri János: Csűr és csavarás, Indák se, Gyökerek se, A holnap őse, Az ünnep vége, A játékmester vesztésre áll (versek)
Szí veri János Csűr és csavarás Gyönge vacsoracsillag-villogás e gyatra álom. A megfelelő trópust keresem — és alig találom. Parázslik észrevétlen tornyok közt a liget, nyálkás fuvalmak hasára tűzve fürge pók üget. Vér és korom tapad a teremtmény kezéhez. Bárhová futok, telhetetlenségem lefékez: a becsületem védeném, erényem, s nem a halálom! Magam baját önvizsgálattal szanálom. Indák se. Gyökerek se Nincsenek gyökerek, se indák itt a tudás és felejtés vonzatában. Mi mást tehetne hát egymagában a szellem: sértődötten ingázik. Burkon át befúr dróttal a magházig, és szilárd pontod ha megtalálta, kalapálhat szive a bőrkabátban. A teremtő átverhet akárkit. Lesnek ránk akik mindenre készek: ebadta bitang csalók és csibészek. Elrugaszkodni nehéz lesz onnan, ahol szétfarigcsálnának maholnap, s körmünkből üstben főznének enyvet. Jajgat majd az is, aki már nem szenved.
