Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Tar Károly: Szerenád dobra és cintányérra (elbeszélés)
sírva nyúzta a lovát, mert ilyenkor pálinkát ivott, és azt mondta, fáj neki, hogy nyúzzák a bőrét a gazdagok, aztán új lovat kerített, de ezzel sem járt jobban, és így ment az egy darabig, a lónyúzás már-már az egyéniségéhez tartozott, később sem csüggedett, hanem felcsapott péknek, mert akkor a Prezenszky sütödében, a hagyományokat felrúgva, nagy merészen tégla alakú fekete kenyeret sütöttek, ha volt miből. Akkor már írtam a szövegeket. Fél?!, kurjantott a brigádvezetőm, Nem én, mondtam büszkén, és komolyan gondoltam azt, hogy sohase lesz mitől félnem. Aztán egyszercsak sajátos feladatokat kaptunk, amelyeket a műfajnak megfelelően sajátos eszközökkel kellett megoldanunk, és a jólelkű Teréz nagyné- némnek végre eszébe jutott a háború végén kerti földbe ültetett Hermes Babyje, személyes útmutatásai alapján kiástam, levakartam róla a rászáradt gépzsírt és naponta halmozódott szorgalommal pötyögtetni kezdtem vele a csinos betűket, amelyeket egy alapvető filozófiai kézikönyv A balsiker akarásának oka című fejezetéből szavakba formáltan kölcsönöztem, ugyanis gyarapodó műveltségem kezdeti forrása volt ez a csinos könyv, egy bombatalálatos ház felszaggatott padlóján leltem, ellenséges gerjedelmű üvegszilánkok között feküdt kiterítve, ahogyan hevenyészett ravatalokon szoktak, egész életükben hányavetien élő emberek, a hideg végigfutott a hátamon, és sajnálattal belelapoztam tornacipős lábammal ebbe a könyvbe, már első olvasásra megtudtam belőle, hogy Franklin szerint az emberiség felületes és gyáva, Freud pedig jódolgában idegsokkos katonákat analizált, kettőnek álmából őszinte halálvágyat olvasott ki, és a balsiker akarását, amely bizony minden idők élő valósága. Továbbgondolva a ripityára rombolt ház nyitott könyvéből felcsípett okosságot, évek elteltével arra a nyilvánvaló következtetésre jutottam, hogy a balsiker elérése rengeteg izzadsággal jár, energiát kell kifejtenünk ehhez is, tehát a balsiker nem lehet a siker egyszerű ellentéte, mert ha semmit sem akarunk, akkor is történik velünk valami jó, és éppen elég rossz is, de ezeket valahogyan nem tudjuk elválasztani egymástól, mert vagy nincs ehhez elég időnk, vagy nincs akaratunk és kedvünk, mint Bözsi néninek, a hirtelen megözvegyült gyógyszerésznének, aki tavaszi langyos estéken, mint mondták, minden nyomós ok nélkül, egyre gyakrabban rohangálni szeretett a külvárosi patak mentén, és két visítás között arról beszélni, hogy meg akar halni, de mindezeket mindannyiszor gyorsan sikerült neki elfelejtenie, amikor utána rohanó fiától a gyógyító pofonokat megkapta, és mi, akik szájtátva figyeltük az életet, éppen eleget törhettük a fejünket azon, hogy mi a rossz és mi a jó, s miből mennyit juttat nekünk a szerencsénk. Miért akar valaki meghalni, amikor alig él, ez a kérdés is sok fejtörést okozott nekem, évtizedekig motoszkált bennem, amíg egyszer azt hiszem sikerült megfejtenem a gyógyszerészné titkát, mert magam is meg akartam halni, de ez sem megy megfelelő könyvek nélkül, erre idejekorán rájöttem, és sikerült rengeteg szép és vaskos kötetet összegyűjtenem, kunyerál- tam és vásároltam a könyveket, amikor még lehetett vásárolni, és kopott aktatáskámban sokkal többet sikerült rendre hazacipelnem, mint amennyit elolvashattam, nagy kupacokat raktam belőlük a szobámban, hegyeket, melyeket körül lehet járni, bányászni lehet a könyvhegyek oldalában, különböző színű téglák a könyveim, melyekből falakat raktam a polcok mentén és az ágyam körül, csaknem befalaztam magam, és amikor éjszaka felriadok, mivelhogy nem lelem az élet értelmét, kibújok takaróim alól és a sötétben kitapogatom azt a könyvet, amelyből, úgy gondolom, vigasztalást nyerek, felütöm a harminchetedik oldalon, és biztonság okáért felkattintom a villanyt, folytatom az olvasást: ne feledjük, hogy 11
