Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Vasy Géza: Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988
likus egyházhoz tartozó papok is. Ő nem akart új hitelveket felállítani (...)” Olvasmányainak kiválasztását sem nézték jó szemmel a rokonságában. 1892. május 8-án Zsa- dányból így tudósítja édesanyját a költőnő: „(gr. Almássy) Tasziló (...) a gonosz modern irodalom befolyásától vissza akar vinni Düsseldorf s Weimar nyugalmas berkeibe”. Az egy régi udvarház . . . alapján nem állapítható meg, hogyan hatott Czóbel Minkára a Nyugat és Ady költői forradalma. Igen valószínű, hogy taszíthatta a vidék, s benne a magyar paraszt elmaradottságának kemény szavú bemutatása Adynál, Móricznál. A Justh Zsigmond romantikus-konzervatív parasztkultuszát elfogadó Feszty Árpád is félredobta az Ady-kötetet, ahol „gatyás, bamba” hortobágyi gulyásokról olvashatott! Egyes, akkor még kevésbé ismert fiatal poétákhoz, Balázs Bélához, Füst Milánhoz közeljártak az Erdő hangja legjobb darabjai, ám anarcsi magányában semmit sem tudhatott róluk. Az egyre szaporodó házimunkák terhétől csupán valamilyen állandó jövedelem menthette volna meg, s mivel az írástól-újságírástól ilyet nem remélhetett, (verseskötetei mind ráfizetésnek bizonyultak), újra meg újra kérvényezte az említett alapítványi helyet. Mindhiába! 1918 után végleg rácsukódott a provincializmus kapuja: naplójában a Petőfi Társaság ülései képviselik az irodalmi életet, az újabbak közül pusztán az Új Idők meg a Napkelet kedvenceit, Gulácsy Irént, Makkai Sándort, Tormay Cecilt — majd Mécs Lászlót emlegeti. Életük alkonyán a háború és a földosztás megpróbáltatásai várnak a két Czóbel-nővérre. A kúria községi tulajdon lesz, nekik egy-egy szoba marad lakásul. Az ügyiratokat tekintve a falusi közösség, de még a „hivatal” sem tekinti őket „osztályellenség”-nek. Sokan emlékezhettek arra is, mennyi gyógyító füvet, orvosságot osztott szét közöttük a korábban sokat jótékonykodó Minka. Justh Zsigmonddal való barátsága idején még azt írta levelében „az emberek legjobban gyűlölik a magasabb morális nívót.” Mennyi keserűséget, egyszersmind mennyi életidegenséget fejeztek ki szavai! Idősebb korában bizonyára másként ítélt, jobban megértette azt az alföldi népet, amelyhez egykor csak az elvont magyarságmentő program vitte közel. * * * Nem kell Szabolcs megyeinek lenni ahhoz, hogy az ember növekvő érdeklődéssel, a sajtó alá rendező Margócsy József iránti elismeréssel haladjon végig ezen a köteten. Az Egy régi udvarház utolsó gazdáit haszonnal forgathatja az irodalom- és társadalomtörténet kutatója, mindenki, aki kíváncsi nagyszülei, dédszülei életére, Veres Péterrel szólva „bölcs és balga” őseinkre. (Nyíregyháza) Nagy Miklós Kortárs magyar írók kislexikona 1959—1988 Az irodalmi életben már avítt közhelynek számított, hogy szükség volna egy új irodalmi lexikonra. S elsősorban nem is pusztán azért, mert a hatvanas évek első felében kiadott Magyar irodalmi lexikon a dolgok természete szerint egyre inkább elavult szemléletűvé vált, hiszen a szemléleti változásokat az érdeklődő ember követni tudja, az alaposabb tájékozottságú pedig már eleve tudta, a lexikon megjelenésének idején is, hogy tökéletlen és / vagy ideológiai prekoncepciót kifejező nem egy állítás, hanem azért, mert egyre hosszabb időszak adatai voltak fellelhetet- lenek. Az 1963—65 között megjelent Magyar irodalmi lexikon azonban nem annyira elavult, mint ezt sokan gondolják. Végső megszövegezése éppen akkor történhetett, amikor az 1956 utáni terror kifulladt, átadta helyét a szellemi életben is a konszolidációnak, s amikor a pártállami hatalom és az értelmiség között megszületett az a bizonyos „közmegegyezés”. Déry Tibor eddigre már nemcsak kiszabadult a börtönből, hanem könyveket is kiadhatott, s életrajzában, a lexikon természetéből következően, csak a tények szerepeltek, igaz, azok a hivatalos megszövegezés szerint: „1956 júniusában a Petőfi-köri sajtóvitában tartott, a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása miatt kizárták a pártból; 1956 végén és 1957 elején a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett fel; tevékenységéért 1957-ben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1961. április 1-jén büntetését felfüggesztették, 1962-ben pedig törölték felfüggesztett büntetését és mentesítették annak következményei alól.” Az új kislexikon ugyanerről a következőt írja: „1956 decemberében lemondott az írószövetség elnökségének tagságáról; 1957 áprilisában politikai vád alá helyezték, és az úgynevezett íróperben Háy Gyulával, Tardos Tiborral és Zelk Zoltánnal kilencévi fogházra ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1962-ben büntetését eltörölték.” A múlt évben az a bizonyos Petőfi-köri felszólalás is megjelent nyomtatásban, lehetővé vált a szabad véleményül
