Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 12. szám - Henkey Gyula: Adatok a dunántúli magyarok etnikai embertanához

a Dunántúlon az erősen kevertek előfordulása lényegesen kisebb (22,7%) a magyar átlagnál, mely 32,2%.

Az embertani adatok és a népesedéstörténet összefüggései

1987. X. 31 .-éig hazánk 118 helységében végeztem vizsgálatokat, ezek közül 17 van a Dunántúl területén. Cece, Nádasdladány, Fehérvár csurgó Fejér, Csányoszró Baranya, Kőröshegy, Látrány, Tapsony, Vörs, Segesd, Kálmáncsa, Darány, Bolhó Somogy, Csö- mödér Zala, Őriszentpéter, Kemenesmagasi, Ostffyasszonyfa és Egyházasrádóc pedig Vas megyében van. E dunántúli községek közül Bolhón 1910-ben a lakosok 79%-a horvát anyanyelvűnek vallotta magát, a többi 16 színmagyar község volt. A vizsgált 17 dunántúli községből csak Cece esik bele az oszmán-török megszállás alatt leginkább elnéptelenedett kelet-dunántúli részbe. Hasonlóan, mint az Alföld és a Palócföld telepes magyar népességeinél, Cecén is csökken a turanid és a pamíri típus gyakorisága, az erősen kevert meghatározatlanoké, valamint kisebb mértékben a keletbalti és az alpi típus előfordulása pedig emelkedik. Bár Nádasdladány Fejér megye azon községei közé tartozik, melyekben Nagy Lajos (1960) szerint a lakosság folyamatossága a török megszállás idején a legnagyobb mértékű volt, viszont a helyi uradalom a 18. század végén a Bakonyból szerződtetett német alkalmazottakat (a Hutvágner családok két ősét Bakonybélről), akik utódai összeházasodtak az őslakosokkal és magyarokká váltak. Az általam vizsgált nádasdladánviak között 12,4%-ban mutathatók ki német eredetű családnevek. A tipológiai megoszlás terén a nádasdladánviak a ceceiek és a többi általam vizsgált dunántúliak között állnak. Bár a magyarság közép-ázsiai (törökös) rétegével kapcsolatba hozható típusok aránya 50,6%, meghaladja a magyar átlagot, de a dunántúli átlagot nem éri el, a finnugor formák gyakorisága pedig 3,3%. A dunántúli átlaghoz képest 4,3%-kal emelkedik az erősen kevertek, 1,1%-al az alpi és 1%-kal a dinári aránya. Az alpi típusba soroltak 80%-a apai vagy anyai ágon német nevű, de a dinári tipus, és az erősen kevertek is az átlagnál nagyobb mértékben kapcsolódtak német eredetű családnevekhez. Ez összhangban áll azzal, hogy a magukat svábnak nevező hajósi németek között az alpi és a dinári a két leggyakoribb típus, és az erősen kevert meghatározatlanok előfordulása is lényegesen nagyobb a magyar átlagnál (Henkey 1981). A turanid, pamíri, előázsiai és mongoloid típusok együttes gyakorisága a Fejér megyei Fehérvárcsurgón 63,3%, a Baranya megyei Csányoszrón 69%, a finnugor formáké 2,6, illetve 1%, a régi szlávoknál gyakori jellegegyüttesek pedig egyik községben sem érik el a 3%-os magyar átlag felét. A dinári típus aránya Fehérvárcsurgón 3,6%, Csányoszrón 15%, de az utóbbi községben e típusba soroltak egy része a jászoknál meghatározott (Henkey 1978) keleti dinaroid változattal megegyező, melyhez közeli formákat Natishvili és Abdushelishvili (1960) kaukázusi helyi változat elnevezéssel írtak le.

Somogy megye az általam eddig legnagyobb mértékben kutatott dunántúli megye, melynek területén 8 községben vizsgáltam. Ezek közül az 1910-ben is 7 színmagyar község népessége abból a szempontból egységes, hogy a közép-ázsiai (törökös) réteggel kapcsolatba hozható típusok együtt 55 és 70,5% között észlelhetők, miközben a finnugor jellegű formák előfordulása 1,6 és 5% között van, a régi szlávoknál gyakori jellegegyüttesek aránya pedig egyik községben sem éri el a 3%-os magyar átlag felét sem. A dinári típus bár az 5,3% -os magyar átlaghoz képest nagyobb mértékben észlelhető, de előfordulása lényegesen kisebb, mint ahogy azt Bartucz (1938) becsülte, és a klasszikus dinári formán kívül a Kaukázushoz kötődő változata is észlelhető. A dinári típus a legkisebb arányban Kőröshegyen (5,4%) és Darányban (5,6%), a legnagyobb mértékben (11,2%-ban) Seges- den és Látrány ban észlelhető. A keleti mediterránok gyakorisága Kőröshegyen a legnagyobb (9,4%), de Vörs kivételével a többi községben is meghaladja a 3,8%-os magyar átlagot, túlnyomóan a türkméneknél gyakori transzkáspi változat mutatható ki. A Somogy megyei népességek közül a vörsiek adatai azért igen fontosak, mert a község határában a régészek griffes-indás késő avar temetőt tártak fel, melybe a 8. század végétől kezdve a 12.

65