Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 2. szám - Kovács András Ferenc: Zéróesztendő (vers)
Kovács András Ferenc Zéróesztendő Két éjfél közt felfüggesztett reményben egy más, időtlen számítás szerint a vendégségbe hívatlan betoppan egy kéményseprő — kormos szárnyait megrázza, és az asztalok fölött havazni kezd a pernye . . . Hirtelen mozdonysipok, köcsögdudák, dobok dühös dühöngő hangját hallani, s a hírhozó torkából felszakad a csontkereplők, lángszórók, petárdák s korbácsütések messzi csattogása hogy semmi szó, hogy semmi intelem hozzánk nem ér el, s minden jókívánság csak tátogás a torlódó zajokban, s akár szakadt papírkígyó a szájban, fogak között dallamfoszlány rezeg . . . Zéróesztendő — ím, beáll a csend, s mi könyvespolchoz (falhoz) állítottak vörös félédes tankpezsgőt iszunk. Pohárcsengés a szemben — töltenek, pezsgődugókkal homlokunkra lőnek, s a díszmegváltás kartonkürtjein túl egy más éden szirénáz, riadóztat a földi létbe megszököttekért.
