Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Kiss Ernő: „Ebben a pillanatban elszabadult a pokol” (Az egykori 37/8. század parancsnokának Don menti emlékei - Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Szabó Péter)
hadosztálynak, az 1. páncélos hadosztály támogatásával el kellett foglalniuk Sztorozsevojét, majd déli irányban előretörve egyesülniük kellett az Uriv ellen támadó 13. és 7. könnyűhadosztály csapataival. Ennek megtörténte után az alakulatoknak egyesült erővel a hídfő egész területét elfoglalva ki kellett jutniuk a Don partjára. 11 Ambrus Béla (Poroszló 1912. 09. 07. — Uriv 1942. 09. 09.) százados 12 Az urivi hídfő északi részén, a Sztorozsevoje ellen támadó csoport előretörése elakadt. A községet csak négy napon át tartó kemény harc után tudták elfoglalni, s nem sikerült déli irányba fordulniuk. Ennélfogva az Uriv és környékének birtokbavételéért küzdő kecskeméti könnyűhadosztály csapatai hiába várták a segítséget. 13 Brunner László (Érd. 1899. 09. 02. — 1981. 04. 26.) őrnagy. 1942. május 6-tól 1942. november 6-ig látta el a 37/III. zászlóalj parancsnoki tisztét. 14 A 13. könnyűhadosztály a doni hídfőharcok alatt jelentős veszteségeket szenvedett. Összvesztesé- ge 1942. június 9. és október 1. között az alábbiak szerint oszlott meg: halott: 38 tiszt, 490 főnyi legénység, sebesült: 77 tiszt, 1776 főnyi legénység, eltűnt: 7 tiszt, 390 főnyi legénység. (Az adatok Grassy József vezérőrnagynak, a 13. könnyűhadosztály parancsnokának dr. Liszka Bélához, Kecskemét főpolgármesteréhez írt 1942. október 1-jei leveléből valók. Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét.) 15 A kecskeméti 13. könnyűhadosztály alakulatai a 336. német gyaloghadosztály Korotojak környéki védőállásait vették át, mivel ezt a hadosztályt délebbre, a 8. olasz hadsereg arcvonala mögé irányították. A magyar könnyűhadosztály addigi sávját a 7. és 20. magyar könnyűhadosztály, valamint a 168. német gyaloghadosztály sávjának kibővítésével töltötték ki. A felváltás 1942 novemberének utolsó hetében zajlott le. 16 Korotojak város és környéke az 1942-es nyári hídfőharcok egyik legmozgalmasabb színtere volt. A szovjet csapatok a város szélén húzódó védelmi vonal áttörésével már 1942 július közepétől egy viszonylag keskeny hídfőállást építettek ki a Don partján. A 2. magyar hadsereg felettes parancsnoksága, a német B Hadseregcsoport parancsnoksága augusztus végén belátta, hogy a fáradt és gyenge erőt képviselő magyar alakulatok nem képesek saját erejükből felszámolni a szovjet hídfőt. 1942. augusztus 26-tól a 2. magyar hadsereg-parancsnokság alá rendelte a német XXIV. páncélos- hadtest-parancsnokságot. A korotojaki hídfő felszámolásában két német gyaloghadosztályon — 168. és 336. — kívül részt vett a 10. magyar könnyűhadosztály és a 13. egy része, valamint az 1. magyar páncélos hadosztály. A 2. magyar hadsereg arcvonalán csak ezt az egyetlen szovjet hídfőállást sikerült végül szeptember 1-jén elfoglalni. 17 Jány Gusztáv (Rajka 1883. 10. 21. Budapest 1947. 11. 28.) vezérezredes. Fontosabb beosztásai: 1931 és 1936 között a Ludovika Akadémia parancsnoka, 1940. 03. 01. és 1943. 08. 01. között pedig a 2. hadsereg, majd a hadműveleti 2. magyar hadsereg parancsnoka. 18 A téli óvócikkek kiszállításáról, a ruházat feljavításáról a 2. magyar hadsereg-parancsnokság többszöri kérésére intézkedett csak a magyar hadvezetés. A melegruha-szállítmányok és a szere- tetcsomagok azonban csak az 1943. januári szovjet támadást megelőző hetekben érkeztek meg az arcvonal mögé, így kiosztásukra már nem kerülhetett sor. A kiszállítás elhúzódásának legfőbb oka egyrészt a keleti hadszíntér vasúti szállítási rendszerének fokozatos romlása és telítettsége, másrészt a „doni hadseregünk” már-már katasztrofális méreteket öltő utánszállítási helyzete volt. 19 A 13. könnyűhadosztály csapatai az 1943. január 12-ei urivi szovjet áttörés után három napon át tartották védőállásaikat Korotojaknál és a Potudany folyó vonalán. Négy napig vívták egyenlőtlen harcukat Osztrogozsszkban, a szovjet csapatok fojtogató körülzárásában. Kitartásukkal, helytállásukkal jelentős mértékben hozzájárultak a szomszédos, állásaikból kivetett és megrendített magyar alakulatok nagyobb veszteségek nélküli visszavonulásához. Osztrogozsszk feladása után a kecskeméti könnyűhadosztály több esetben teljesen körülzárt helyzetek sorozatából vágta ki magát, s heteken át tartó menetelések, állandó harcok közepette verekedte ki a hadsereg zöméhez vezető utat. Az eredetileg 13 500 fős könnyűhadosztály személyi állománya 1943. február 28-án 226 tisztből és 4801 főnyi legénységből állt. Az 1000 fős 37/III. zászlóaljból pedig 8 tiszt és 348 főnyi legénység érkezett meg 1943. május 18-án a kiskunfélegyházi vasútállomásra. (HL. HDS. 19. fasc. 13. könnyűhadosztály naplója 1943. I. 1. — II. 28. illetve 25. fasc. IV. hadtest naplója 721. sz. melléklet.) A visszaemlékezést sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Szabó Péter 59
