Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Erdélyi cigány epikus énekek (Mujkálo Zlotári; Dermenka) - Bari Károly gyűjtései és fordításai
Hazatoppant az úr, hazatoppant az úr. Szolgálólányt kérdi: Hol a feleségem? Cigányasszony járt itt, véle szökött titkon, nem tudom, hogy merre, nem tudom, hogy merre! Felbőszült a nagyúr, puskát vett kezébe, agyonlőni őket, agyonlőni őket. A rany korbácsával lovát úgy hajszolta, nyomukba érkezett, nyomukba érkezett. Nézzél hátra, anyós, nézzél hátra, anyós, butaságot tettünk, üldözőt szereztünk, halál közelítget, halál közelítget! Sose félj, Borkila, boszorkány vagyok én, tudok varázsolni, tudok varázsolni! Előttünk az úton naptündöklés legyen, hátunk mögött pedig ébensötét legyen, ne lásson meg az úr, ne lássa utunkat, ne lelje meg soha futó lábnyomunkat! Mindig itt bolyongjon fekete homályban, amíg ver a szíve, amíg ver a szíve! Azzal tovább mentek, mentek, mendegéltek, szépen hazaértek, szépen hazaértek. Sátor nyílásában megállóit Borkila, azt kérdezte halkan, azt kérdezte halkan: Élsz még, régi párom, Mujkálo Zlotári? Élek bizony, élek, mert még nem haltam meg! Mujkálo Zlotári, Mujkálo Zlotári, gyermekeimről szólj, beszélj, mi van vélük, hol találom őket, hol találom őket? Tekints ki a rétre, tekints ki a rétre, ottan játszadoznak, ottan játszadoznak! Mindig téged várnak, mindig téged várnak! Sírni kezd Borkila, sírva kiált nékik: Gyertek, kicsinyeim, kicsi gyermekeim, hazajött anyátok, hazajött anyátok! Fut az aprónépség, fut az aprónépség, ölelik, csókolják, ölelik, csókolják. Hol voltál, anyácska, hol voltál anyácska, de régen nem láttunk, de régen nem láttunk! Sirdogál Borkila, sírva felel nékik: Drága kicsinyeim, kicsi gyermekeim, aranykorbácsával lovát korbácsolva uraság jött egyszer, elrabolt tőletek, elrabolt tőletek! Mujkálo Zlotári akkor szóval mondta: Borkila, Borkila, te nagy hires kurva, borítson be a gyász, borítson be a gyász, amiért itthagytál, amiért itthagytál a sok kisgyermekkel, a sok kisgyermekkel! 11
