Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
Tudomány és kultúra Utaltam már rá, hogy az alternatívok felismerték, mennyire háttérbe szorult az elmúlt időszakban a tudomány és a kultúra. „A pártállami önkényuralom végzetes következményeket hagy ránk örökségbe nemcsak a gazdasági-anyagi szférában, hanem a szellemi életben is. Megbomlottak vagy teljesen érvényüket vesztették úgyszólván az összes erkölcsi és munkabeli értékek, amelyek alapját képezik minden korszerű társadalomnak a szabad világban. A tudás, a munka, a rend és a törvényesség helyett az egypárti rendszer a tudatlanságot, a rendellenességet, a bürokráciát és a kiterjedt korrupciót részesítette előnyben.”21 A kulturális állapotok kritikájában az alternatívok elsősorban az oktatáshoz és neveléshez való hebehurgya, felelőtlen hozzáállást, az eszmevilág elcsökevényesítését, a gondolat erőszakos befolyásolását és uniformizálását, a középszer uralmát, a tudományos és kulturális értékek háttérbe szorítását, a szellemi értékrend megbomlását hangsúlyozzák. Csak a kép teljesebbé tétele kedvéért teszem még hozzá az alábbiakat: az ország minden ötödik lakosa írástudatlan; az egy főre eső könyvvásárlás tekintetében az utolsók közt kullogunk Európában; a lakosság számához képest majdhogynem nekünk van a legtöbb egyetemistánk a világon, ugyanakkor az átlagos tanulmányi idő kb. 8 év, a végzettek százalékaránya kb. 30; okleveles szakemberek tízezrei futottak világgá, mert idehaza nem tudtak munkát kapni vagy érvényesülni; egy tanári fizetés nem haladja meg a 150—200 dollárt, egy szerzői ív tiszteletdíja nem éri el az átlagfizetés felét; a szubvenció csökkenésével, a piaci viszonyok kiéleződésével, s ugyanakkor a vásárlóerő állandó csökkenésével lapok és könyvkiadók (köztük kisebbségiek) kerültek teljesen kilátástalan helyzetbe . . . Nézzük, miben látják az alternatívok a kiutat! Az államnak ösztönöznie kell a lakosság képzési igényeit; európai szabványokhoz kell igazítani az oktatási-nevelési rendszert; növelni kell a társadalmi termék oktatásra fordítandó részarányát; hozzáférhetővé tenni minden társadalmi réteg számára az oktatás és nevelés minden szintjét; kiiktatni az ideológiát a tantervekből (s általában minden olyan tevékenységet és tartalmat, amelynek nem a tudásátadás a célja); módszeresen ösztönözni kell a rátermettséget, tehetséget és egyéb jótulajdonságokat, külön iskolákat és külföldi ösztöndíjakat biztosítani a rendkívüli tehetségeknek; reformálni az elhanyagolt civilizációs és polgári(nyugat-európai) keresztény hagyományokat és értékeket; szavatolni az egyetemi autonómiát; intézkedéseket foganatosítani az intellektumkivitel megakadályozására (kedvező feltételeket teremteni az intellektuális és kutatómunkában meg a kultúrában, megoldást találni a fiatal kutatók és értelmiségiek lakásgondjaira); megszabadítani a tudományos programok tervezését és elfogadtatását az aktuálpolitikai érdektől; kielégítő és szilárd módozatokat találni a kutatóprogramok pénzelésére és megfelelő adópolitikai intézkedésekkel ösztönözni a mecénási és donátori szándékot; minden alkotó — legyen hivatalosan elismert vagy alternatív, közintézmény vagy egyén — egyenrangú félként kezelendő a kulturális alap pénzeszközeinek felosztásakor, az egyetlen mérce a minőség legyen; nagyobb figyelmet és pénzeszközöket fordítani a művészetben az újító tevékenységekre; minél szélesebb körben lehetőséget nyitni a lakóhelyi és munkahelyi környezetben a kultúra legkülönfélébb formáival való foglalkozásra; javítani a tudósok, valamint a tanügyi és művelődési dolgozók anyagi helyzetén, növelni társadalmi tekintélyüket; növelni az ideológiai, bürokratikus, adminisztratív és egyéb koloncaiktól megszabadított alkotók tudományos, tanügyi és művelődési dolgozók befolyását a közéletre; megszüntetni minden monopóliumot a kultúra területén; a sajtó legyen szabad és független stb., stb. 49
