Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
Kisebbségi nézőpontból Eddig nagyjából mindenki úgy tudta, hogy Jugoszláviában testvéri közösségben, békés egyetértésben élnek a nemzetek és nemzetiségek. Magyar vonatkozásban nem egyszer hangsúlyoztuk, érintettek és kívülállók is, hogy törvényes jogait, személyes szabadságait tekintve az itt élő magyarság van a legjobb helyzetben a Trianon után kialakult magyar kisebbségek közül. Őszintén hittük s vallottuk, hogy ez valóban így is van, legfeljebb a (mihez képest) viszonyításunk volt torz: rendszerint geopolitikai térségekben gondolkoztunk (Románia, Csehszlovákia meg a Szovjetunió szolgált összehasonlítási alapul), és miután az egypárti hatalom sikeresen belénksúlykolt bizonyos reflexeket, laza béklyóinknak örvendve önfeledten tocsogtunk langyos kis pocsolyánkban. (Mentségünkre szolgáljon, hogy bizonyos emberi jogok és szabadságok tekintetében jó ideig mi még az anyaországi helyzetnél is különbnek tudtuk a magunkét!) Megvoltak, s ma is megvannak az általános és középiskoláink, tanszékünk van az Újvidéki Egyetemen, egy ideig lektorátusaink voltak más egyetemeken is — aki akar, anyanyelvén tanulhat legalább középiskolai tanulmányai befejezéséig (sokan tovább is). Könyv- és lapkiadóink vannak (külön lapja óvodásoknak, általános iskolásoknak, fiataloknak; napilapja, hetilapjai a felnőtteknek; több társadalomtudományi, irodalmi folyóiratunk stb.), magyar nyelvű színházunk. Sosem nyilvánított bennünket (hivatalosan) senki bűnös nemzetnek, (elvben) senkinek sem származott semmi hátránya abból, hogy magyar volt, magyar iskolát végzett. Megvolt a létszámunknak többé-kevésbé megfelelő politikai képviseletünk. Mindezekért cserében csak jó fiúknak kellett/illett lennünk, lemondanunk nemzeti identitásunkról, nemzeti (gazdasági és politikai) érdekeinkről, ódzkodnunk kellett/illett holmi határon túli ideológiáktól (ami nem is nagyon esett nehezünkre mindaddig, amíg a határon túl nyilvánvaló volt a szovjet, a brezsnyevi ideológia egyeduralma), szabad volt dicsérnünk, esetleg néha építőjellegű bírálatot mondanunk . . . Hogy politikusaink ott voltak-e az államhatalmi szervekben vagy sem, az magyarságunk szempontjából jószerivel mindegy volt (egyrészt ők sem álltak/állhattak ki holmi nemzeti színezetű érdekekért, másrészt mindig akadt elég józan gondolkodású többségi politikus, aki felfogta ésszel, hogy ebben a többnemzetiségű közegben egyszerűen képtelenség megtagadni bizonyos alapvető nemzetiségi jogokat — még jó pontokat is lehet vele szerezni külföldön). Körülbelül ez volt a helyzet felsőbb szinten, az alsóbbakon meg nagyban folyt a mimikri, vagy érvényesült a természet rendje: az erősebb kutya intenzívebb nemi életet élt. Mi, nemzetiségiek mindenesetre sokkal kevesebbet élveztünk, mint a többségiek (mai szóhasználattal: államalkotók22), hisz hogy mást ne mondjak, összehasonlíthatatlanul kevesebben dicsekedhettünk harcos múlttal vagy ideológiai fegyvertényekkel (amelyekért minimum igazgatói fotel járt), a tanúinkat is objektíve szűkebb mezőnyből választhattuk meg nemlétező harcos éveinket bizonyítandó, tudásunkkal és rátermettségünkkel meg vittük, amire vittük, hisz a fekete hegyekből érkező utánpótlás mellett nemigen rúghattunk labdába. Ha leegyszerűsítve és némileg sarkítva vázoltam is a helyzetet, nagyjából itt álltunk, amikor Közép-Kelet-Európában látványosan megbukott a kommunizmus meg az egy- pártrendszer, és kies vidékeinken is megjelentek az igazi demokrácia előhírnökei, az alternatívok. Keltett ugyan némi zavart, hogy a mai napig sem tudjuk pontosan, mi is az igazi demokrácia, legfeljebb azt, hogy kinek mi, de az új szelek egyértelműen friss, ígéretes eszméket hoztak. Ráadásul az alternatívok túlnyomó többsége már a kezdet kezdetén zászlajára tűzte az emberi jogokat és szabadságokat, s egyik-másik afelől sem hagyott kétségeket, hogy ezekbe beleérti a nemzetiségi/kisebbségi jogokat, pontosabban ezek alkotmányos szavatolását is. íme néhány példa. Jugoszláv Önálló Demokrata Párt: „A JÖDP tagjai elutasítanak mindenfajta gyűlölködést és lebecsülést bármely néppel szemben, mindenfajta szélsőségességet és kivételezettséget, mindenfajta nemzeti domi50
