Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
Az elmondottak mellett aztán itt van még a nemzetközi hitelek óriási terhe, a túlméretezett, parazitaéletre szoktatott felépítmény, elsősorban a politikai, de a többi is (!) —, továbbá a nagyfokú erkölcsi és anyagi, belföldi és külföldi hitelromlás, s mindez, az üzleti- és munkaszokásainkat is hozzászámítva igazán nem sok derűlátásra ad okot a továbbiakra nézve. Egy-egy új politikai mozgalom azonban nem azért új, hogy ne tudna hatékony receptet kínálni — az alternatívok is látnak kiutat. Ismét csak vázlatos összefoglalásra szorítkozhatom, természetesen: mi kell tehát a válságból való kilábaláshoz, a gazdaság talpraállításához? Mindenekelőtt, persze, béke. És olyan politikai rendszer, mely a fentiekben vázolt módon előfeltételeket teremt az elképzelések és javaslatok valóra váltásához. Nézzük a részleteket! Nyitott piacgazdaság, az állami szabályozók visszavonása, a magán- és társadalmi hazai és külföldi tőke szabad befektetése, a magánparxis tiltásának eltörlése minden szakmában, a vállalkozások támogatása, illetve a magánszemélyek termelési és szolgáltatási programjának közvetlen hitelezése; hatékony ésszerűsítés, valamint energia- és nyersanyag-takarékosság a nemzetgazdaság egészére nézve és minden termékre külön; a munkaigényes termelésről a tudásigényes termelésre való áttérés; megszorító törvényhozás a trösztök és monopóliumok vonatkozásában; a monopóliumok letörése; megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a gazdaságstratégiában az új, gazdaságilag termelékeny munkahelyek nyitásának; a gazdasági hatékonytalanságuk miatt csődbe jutott, vagy környezetvédelmi szempontból elfogadhatatlan vállalatok munkásainak teljes védelmet és átképzési lehetőséget kell nyújtani; el kell fogadtatnunk az Európai Gazdasági Közösség területén érvényes legszigorúbb technológiai szabványokat; az úgynevezett társadalmi tulajdont át kell ruházni az államra (mégpedig nem tollvonással, mint eddig, hanem reális ellenérték fejében!), továbbá a részvényesekre és magántulajdonosokra (s ezeket arra ösztönözni, hogy fiaztassák azt); a dinár konvertibilitásának megszilárdítása; olyan keresetek, amelyek nem maradnak el a fejlett európai államokban fizetett munkabérek mögött stb. Külön figyelmet kell szentelni a mezőgazdaságnak. Az alternatívok olyan gazdasági és mezőgazdasági politikáért szállnak síkra, amely lehetővé teszi a paraszt számára, hogy a munkája képezze az alapját gazdasági és szociális biztonságának és jólétének; hosszú távú és szilárd mezőgazdasági termelést szorgalmaznak, biztosított termékértékesítéssel; mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a parasztokat ellátó és a termékeiket átvevő nagy gazdasági rendszerek monopóliumát és önkényét. Olcsó hitelekkel, maximális adókedvezményekkel, de másfajta törvényes és gyakorlati módszerekkel is meg kell gyorsítani a mezőgazdaság, az állattenyésztés, a falusi kézművesség és kisipar fejlődését. A parasztoknak visszaadni a földet, amelyet a földmaximumról szóló törvény vagy más politikai jellegű intézkedések alapján a háború után elvettek tőlük. Visszaadni nekik azokat a területeket is, amelyeken vadászmezők, ideológiai emlékkomplexumok, elit üdülőhelyek, vagy úgynevezett társadalmi tulajdonban levő kombinátok és szövetkezetek létesültek. A megművelhető föld senki másé nem lehet, hanem csak azoké, akik megművelik. Serkenteni a korszerű farmok és falusi feldolgozó üzemek fejlesztését.”16 Az eddigi hibákon okulva az alternatívok nagy része felismeri a tudomány szerepének jelentőségét a gazdasági élet föllendítésében és okos irányításában. A Horvát Demokrata Közösség például külön gazdaságfejlesztési intézet felállítását szorgalmazza, amely „a kormánytól teljesen függetlenül a következő feladatokat kapná: szakmai tanácsokkal látná el a kisvállalkozókat és a közepes nagyságú vállalatokat; külön kiválasztás alapján serkentené a külföldi beruházásokat (...); létrehozná a korszerű informatikai központot a hazai és a nemzetközi piac technológiai-termelési adattárával, azzal a céllal, hogy elősegítse a horvát vállalatok bekapcsolódását a nemzetközi munkamegosztásba és áruforgalomba; s végül külön tanulmányt dolgozna ki a többi hazai és külföldi intézménnyel való együttműködésről a kormány, valamint a gazdasági és társadalmi élet más szubjektumai igényeinek megfelelően.”17 46
