Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
Sokan sürgetik az adópolitika megreformálását is. íme egy szlovéniai elképzelés: „Normális berendezésű országban az adó nem arra való, hogy az állam kiszedje a pénzt az állampolgárai zsebéből. Az adópolitika olyan instrumentum, amelyet az állam a szükséges tevékenységek ösztönzésére és az életmód javítására használ. A forgalmi adó helyett a pótértékre kivetett adót kell bevezetni, mely egyenletesebben elosztott adóterheket jelent és lehetetlenné teszi a politikai nyomással kieszközölt adókedvezményeket. A behozatali illetékeket harmadukra vagy ötödükre kell csökkenteni és mindenki számára egyenlővé tenni. A föderációs alapokhoz és a Kosovo tartomány fejlesztéséhez való hozzájárulást legalább a felére kell csökkenteni, illetve lehetővé kell tenni a tőkebefektetést, ami az eszközök mirefordításának meghatározását és tényleges visszaszármaztatását is jelenti. A mi adópolitikánk célja a vállalatok és az egyén jövedelmének tehermentesítése. A nyugdíjbiztosítási formák felszabadításával és a nyugdíjalapok vállalkozói kezelésével csökkenni fog a nyugdíjhozzájárulás összege, de semmiképp sem a nyugdíjasok kárára. Csökkenteni kell az összjövedelemre kirótt adót, hisz az adóalapot legalább a háromszorosára kell megemelni. Azok között, akik gazdasági tevékenységekből származó jövedelem után kötelesek adót fizetni, növelni kell az átalányadót fizetők számát, és differenciálni kell az adóalapot a különféle tevékenységek között. A közszolgálatok ésszerűsítése folytán csökkenni fog a dolgozók személyijövedelem-adója is. A piacelvűségnek a lakásgazdálkodásba és az infrastruktúrába való bevezetése révén csökken a lakásgazdálkodási és az út-, illetve kommunális adó. A fegyveres erők leépítésével jelentősen csökken a honvédelmi és általános népvédelmi hozzájárulás is. A helyiségeladás ösztönzésével lehetővé válik majd a vagyon- és vagyonjogi adó csökkentése. Sikraszállunk továbbá az ingatlanforgalmi adó csökkentéséért is, amivel feloldanánk a lakáspiacot.”18 Szociálpolitika Mindenki, aki ma politikával és gazdaságpolitikával foglalkozik, a legteljesebb mértékben tisztában van azzal, hogy a fenti törekvések valóraváltása elképzelhetetlen bizonyos gyökeres változások, megszorítások, szigorítások és lemondások nélkül, ennélfogva nehéz, hosszú, és feszültségekkel terhes folyamat lesz. Amin akár meg is bukhat minden reformkezdeményezés — volt már rá példa —, az kétségkívül a szociálpolitika. Érthető hát, hogy az alternatívok szinte mindegyike megkülönböztetett figyelmet szentel e kérdésnek. Az ország jelenlegi szociális helyzetképe több mint siralmas. Ha Magyarország annak idején a hárommillió koldus országa volt, Jugoszlávia ma a másfélmillió munkanélkülié és a másik másfélmillió (vagy több?) létminimumon tengődő földönfutóé. Álláshoz jutni jószerével csak óriási szerencsével vagy kemény protekcióval lehet, egy kétszobás lakás árának törlesztésére lassan nem lesz elég egy emberöltő. Egyre nőnek a szociális különbségek — míg egyes vállalkozók, külkereskedelmi képviselők, politikusok, monopolhelyzetben levő gazdasági ágazatok (villanygazdaság, bankok, kőolajipar) vezető garnitúrái márványvillákat építgetnek az Adrián vagy Floridában (!), családok százezrei hétszámra nem látnak húst az asztalukon, és van olyan nyugdíj és szociális segély, amelyből legfeljebb a kenyérre meg a tejre, esetleg még a villanyszámlára futja. Az ország fele ügyeskedik, seftel, csempészik, csal, lop, hogy megéljen valahogy. A munkaviszonyban levők bruttó fizetésének kb. felét levonják különféle adók és járulékok fejében, ezzel szemben az „ingyenes” oktatás úgy fest, hogy egy kisiskolás tanszereire rámegy egy átlagfizetés, a mind kevésbé ingyenes egészségvédelem meg úgy, hogy egy röntgenfelvételre három hetet kell sorbaállni, vagy a gyógyszertárakban hetekig nem lehet inzulint kapni. Soroljam még? Nézzük inkább, mit „kínálnak” az alternatívok! „Célunk nem csak a civil társadalom és a jogállam megteremtése; az emberek közti szolidaritásra épülő szociális államot akarunk. A szociális politika nem a politika ágazatai47
