Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
A témacsoportosításnál az a szempont vezérelt, hogy a kívülálló számára nyilván nem az az elsődleges fontosságú, melyik szervezetről van szó esetenként, hanem az, hogy mit akar. Nem arra törekedtem tehát, hogy az egyes pártok/szervezetek arculatát mutassam be, hanem (a jelenlegi állapotok rövid „kritikája” után) a törekvéseikről próbálok meg áttekintést adni, azzal, hogy a jegyzetanyagban néhány helyen, ahol a hangsúly/fajsúly megkívánja, azt is feltüntetem, mely pártok konkrét követelményéről vagy elképzeléséről van szó. A témák sorrendje nem fontosságukat tükrözi — nehéz is volna rangsorolni politikát, gazdaságot, kultúrát stb. —, az egyetlen kivétel a környezetvédelem, amely azon túl, hogy valamennyi párt programjában szerepel (afféle legnagyobb közös többszörösként), már annál a mellbetaszító körülménynél fogva is kiemelt helyet érdemel, hogy ha még most sem kezdünk el érdemében foglalkozni vele, nemsokára egyszerűen oda jutunk, hogy nem lesz hol síkr asz állnunk a legnemesebb politikai, gazdasági stb. elképzeléseinkért. „Ha a természetnek nem ismerjük el saját jogait, semmire sem megyünk az összes többi jogunkkal.”3 Környezetvédelem Mi sem természetesebb, gondolná az ember, hogy a környezetvédelmi mozgósítás legfőbb zászlóhordozói a zöldek. Ez így igaz, de rögtön le kell szögeznünk azt is, hogy a zöldek tevékenysége korántsem merül ki ebben. Már régóta nem afféle kóbor gombagyűjtők és szitakötő-pátyolgatók jámbor gyülekezete a zöldeké — a nyugatiakhoz hasonlóan egyre tömegesebb, ugyanakkor átfogó és átgondolt, mindenképp figyelemre méltó programmal jelentkező mozgalommá lett, s a legjobb úton halad, hogy komoly koalíciós tényező legyen belőle. Nézzük azonban a „szűkebb szakterületét”! „Az ózonréteg károsodása, a melegágyhatás, a trópusi őserdők kiirtása, az erdőpusztulás Európában és Eszak-Amerikában, a tengerek élővilágának, valamint egyes növény- és állatfajok tömeges kipusztulása — mind olyan jelzés, amely planétánk végpusztulását vetítik elénk. Végső ideje tehát, hogy az ember megszűnjön a természet fölérendel tjének képzelni magát, és belenyugodjon a gondolatba, hogy ő is csak része a természetnek. Nem a természet és a világ teljhatalmú ura tehát, nem formálgathatia azt kénye-kedve szerint. A hatalom, amire az emberiség civilizációs fejlődése során szert tett, ugyanakkor lényegesen nagyobb felelősséget ró rá a természet egyéb részeihez képest: annak a felelőssége ez, aki tevékenységével gyilkosává lehet e bolygónak. Az emberiségnek tehát új szerepet kell felvállalnia, e planéta gondviselőjének szerepét, aki tevékenységét és hatalmát kordában tartja s arra fordítja, hogy megóvja az élet és a természet minden kincsét.”4 Környezetvédelmi szempontból Jugoszlávia Európa egyik legveszélyeztetettebb, vagy ahogy a zöldek mondják, legdegradáltabb területe. A háború utáni eszeveszett iparosítás, az államilag szentesített, társadalmi összefogással folytatott rablógazdálkodás, a lezserség meg a felelőtlenség, no és persze a szegénység megtette a magáét: levegő, víz, talaj annyira szennyezett immár országszerte, az élővilág annyira lepusztult, hogy ha most kezdjük megkongatni a vészharangot, már rég elkéstünk. Az alternatívok első és legfontosabb célja éppen ennek a tudatosítása. A közvélemény mozgósításával, de saját, egyáltalán nem lebecsülendő erejük latbavetésével is a következő lépésként „törvényes védelem alá” kívánják helyezni a természetet: törvénybe kell iktatni — hirdetik —, az Európai Gazdasági Közösség és az Egészségügyi Világszervezet legszigorúbb környezetvédelmi normáit, és minden beruházásnál kötelezővé kell tenni a környezeti következmények megvizsgálását is, s nemcsak a közvetleneket, hanem a közvetetteket is, nemcsak a középtávúakat, hanem a hosszútávúakat is. Követeléseik közt egy egész sor konkrét intézkedés szerepel: olyan társadalomfejlesztési stratégia kiépítése, amely magában foglalja a szennyeződés megelőzését, a szennyezett 42
