Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Szilágyi Károly: Jugoszláviai alternatív mozgalmak
területek felújítását, valamint a természeti és kulturális kincsek védelmét; az alternatív, megújítható energiaforrások felhasználásának ösztönzése — a szénbányászat fokozatos leépítése, energikus szembeszállás a további atomerőmű-építéssel, a meglevő (krskói) beszüntetése és földgázmeghajtású ipari hőtelepek létesítése; a lakóépületek hőszigetelésének ösztönzése adókönnyítésekkel; a közúti teherforgalom csökkentése, illetve a vasúti áruszállítás előtérbe helyezése; a városi forgalom korlátozása; olyan törvények meghozatala, amelyek csak energiatakarékos és katalizátorral ellátott gépkocsik forgalmazását engedélyezik, az Európai Gazdasági Közösség előírásaival összhangban; az ólommentes benzin árának leszorítása 10%-kai a jelenleg használatos ára alá; a természetes források és ivóvíztárolók kibővítése és védelem alá helyezése, és az ezeket veszélyeztető ipari, illetve kisipari tevékenységek azonnali betiltása, valamint a szennyezett talajvíz halaszthatatlan szanálása; hatékony szűrő- és tisztítóberendezések felszerelése; átfogó termőföld- és erdővédelem; a legnagyobb környezetszennyezők nyilvántartása, és az általuk okozott környezeti és egészségügyi károk megfizettetése; a környezetvédelmi kérdések folyamatos napirenden tartása a tömegtájékoztatási eszközökben, a környezetvédelmi oktatás, kultúra és tudat fejlesztése a lakosság, elsősorban az ifjú nemzedékek körében, továbbá az egész oktatóinevelési tevékenységnek környezetvédelmi szellemmel való kiegészítése; környezetvédelmi minisztérium, intézet, megfigyelőállomások létesítése, környezetvédelmi rendőrség felállítása; a városok és települések ésszerű, az építészeti hagyományokat tiszteletben tartó fejlesztése stb. Azt is tudatosítani kívánják az alternatívok, hogy a környezetvédelem nem ismer határokat. A radioaktív és a savas esőt hozó felhők meg a szennyezett folyók átlépik az országhatárokat és megegyezésre késztetik a szomszédos országokat: a nemzetközi mércék, megállapodások és egyezmények pedig az egész világra érvényes ökológiai jog fokozatos kidolgozását vetítik előre. Az Egyesült Európához való csatlakozás csak akkor válik számunkra lehetővé, ha tiszteletben tartjuk ezt a jogot. Társadalmi rendszer és politika A szocializmus, ez a miénk is, a sajátosan jugoszlávnak mondott, önigazgatású szocializmus is — stílszerű kifejezéssel élve — kimerítette történelmi és társadalmi erőtartalékait. „A pártállam és az állampárt, a politikai monopólium, a politika dominációja a társadalom egyéb szférái fölött, a proletárdiktatúra, az avantgardizmus és a kizárólagosság, a közélet túlideologizálása és misztifikációja csak néhány jellemzője e rendszernek, mindezek politikai következményei pedig a szociális feszültségek, a nemzeti összetűzések, a gazdasági elszegényedés és a kultúra egykaptafásítása.”5 Az önigazgatású szocializmus kissé hosszúra nyúlt kísérleti szakaszában a mindannyiunknak ideígért politikai és gazdasági döntésjogot, szociális biztonságot és jólétet legfeljebb csak az élgárda élgárdája élvezhette, de az nagyon. A sokat emlegetett eszmei egység helyett ideológiai zűrzavaf tombol, az alkotmányosság és törvényesség a mélypontra süllyedt, pattanásig feszültek a nemzeti/nemzetiségi viszonyok, a gazdaság szétforgácsolva haldoklik, herefilozófia és szociális feszültségek veszélyeztetik a Markovié-kormány reformprogramját, évente (statisztikailag) közel 30%-kai romlik az életszínvonalunk . . . Magától értetődően vetődik fel a kérdés: mindezek után szocializmus, vagy nem szocializmus? „. . . Ki van ma Jugoszláviában a szocializmus mellett? A munkásosztály, amelynek évtizedek óta olyan képmutató frázisokkal hízelegnek, hogy ő van hatalmon, miközben annyira elszegényedett, hogy koldusbotra kényszerült? A parasztok, akik számára a szocializmus terrorista fosztogatással kezdődött, a mezőgazdaság teljes háttérbe szorításával folytatódott, s csaknem a falvak megsemmisítésével végződött? 43
