Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Árpás Károly: Viivi Luik Észtországa
ki tudja hol van ez mozdulatlan felhő érett, ringó búzatábla búza és zsenge kecskefüz a sík mezőkön templomnyáj barangol csendes, sárga jószágok hajnalok hajnalán háncskosarkába epret szedeget gyermekével a szuzdali istenanya Az asszociációk mesterien ötvözik egybe az észt vidék Tammsaare, Luts, Vilde és Tuglas műveiből megismert világát a ránk maradt Rubljov-ikonok képi hátterével. A versben bekövetkezik a csoda: a szuzdali istenanya könnyedén lépkedő, eprészkedő észt gazdasszonnyá változik — s így lesz az észt olvasók kedves ismerősévé. Az utóbbi évek politikai mozgalmai, a sajátos észt út megtalálása beszűkítette az észt irodalmi élet perspektíváit. Az észt művészek elsőkként és egyként csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, amelynek célja az új Észtország megteremtése. Viivi Luik egyike az észt költőknek, pályája delelőjén, életműve lezáratlan, rajta áll: hogyan boltozza be munkássága egyre magasodó katedrálisát. A kontúrok kirajzolva, a finomítás az olvasóra vár, de a felelősség nem csak az övé. 1975-ben jelent meg az Észt költők című antológia. Az eltelt tizenöt év alatt közöltek a folyóiratok, újságok észt verseket, a különböző „szovjet költők antológiái” tartalmaztak, tartalmazhattak észt fordításokat, de ez nem pótolja, nem pótolhatja a hiányt. Az Európa Könyvkiadó szép kezdeményezése a Finn Irodalom Könyvtára sorozat. Mi hisszük és reméljük, hogy lesz egyszer hasonló sorozat az észtekről is. S nem csupán a nyelvrokonság vagy a demokratikus átalakulás ürügyén, hanem mert hiányában világirodalmi jelentőségű művekről marad le a magyar olvasó! Annak a sorozatnak egyik kötete Viivi Luik válogatott verseiből szerkesztődhetne. Talán egyszer kapható is lesz a könyvesboltokban. Rubljov 38
