Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Milovan Danojlić: Levelek Amerikába (Szilágyi Károly fordítása)
Milovan Danojlic Levelek Amerikába Hetedik levél És most egy-két szót erről a valamiről 1982 januárjában _A.zt mondod, a meztelen valóságról írjak, az egyszerű emberekről, a hétköznapi életről. Hát miről írtam eddig, ha nem a meztelen valóságról? Vagy a kávéházi barátaim, akikről a múltkor írtam, talán nem méltó képviselői e valóságnak? Hétköznapi? Amerre fordulok, ezt tapasztalom: a levegőben, a délelőtti hallgatásban, a járókelők arcán. Csak egyszerű embert nem tudom, hol találok neked, mostanában nemigen látok effélét. Az egyszerű ember valami amőbaszerű, képlékeny tünemény, amit én csak messziről szoktam látni. Egyszerűnek, mondjuk, Lukiénét nevezhetném, de csak azért, mert alig ismerem. Mihelyt közelebbről megismersz valakit, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű. Nem igaz, hogy eleve szembehelyezkedtem volna az itteni valósággal. Ellenkezőleg: megvolt bennem az együttműködési készség. Mind úgy jövünk mi haza, hogy teli vagyunk jó szándékkal, s nem mi tehetünk róla, hogy hamar elpárolog. Megpróbáltam beilleszkedni, még mennyire megpróbáltam! Arra gondoltam, veszek egy nyomdát, és indítok egy hetilapot. Tőkém volt hozzá — most is megvan, de miután semmi tervem vele, olyan, mintha nem is volna —, nosza, öreg, mondtam magamban, csináljunk valamit! Mihelyt sok pénz halmozódik fel valahol, az annak a jele, hogy közhasznú dologra kell fordítani. Átböngésztem az előírásokat, látom, hogy szándékomban nincs semmi törvénybe ütköző. Kisebb cég nyitása kimondottan engedélyezett, a lapindítást meg nem tiltja kimondottan egyetlen paragrafus sem. Az pedig, hogy eddig senki sem mert belevágni, még csak fokozta a kihívást. Elsőnek ugrani a mélyvízbe — fél siker. Első fecske akartam lenni és utolsó futóbolond lett belőlem. Kopanjának már van egy helyi jellegű lapja, Sloboda (Szabadság), a címe. Szétosztanak egy csomót az irodákban, kávéházakban, várótermekben és borbélyműhelyekben, de így is csak hét-nyolcszáz példány kel el belőle. Mit meg nem tettek, hogy megnöveljék egy kicsit a példányszámát! Különféle nyereményjátékokat hirdettek, budapesti és római utazásokat sorsoltak ki, ingyenes életbiztosítást ígértek az előfizetőknek, szakrovatokat indítottak vadászoknak, bélyeggyűjtőknek, munkaközvetítő hirdetéseket közöltek — hiába. Néha-néha megemelkedik egy kicsit a példány szám, hogy aztán annál reménytelenebb szintre zuhanjon ismét vissza. Kopanjának nem sok szerencséje van a kiadói tevékenységgel, a szomszéd városka, Gornji Milanovac e szempontból messze megelőzte. Reméltem, hogy már lokálpatriótái hiúságból is kedvezően fogadják majd lapindítási szándékomat: a Delikt misljenja (Gondolati deliktum — ez lett volna a címe) jugoszláv jellegű lap lett volna, s nyitva állt volna a legkülönfélébb vélemények és felfogások előtt. Alig tettem meg az első lépéseket elgondolásom valóraváltására, már láttam, hogy nem Danojlic, Milovan 1937; szerb költő, esszéíró 4
