Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Szekér Endre: Vallomás értékű számvetés (Benedek Marcell: Délsziget)
Vallomás értékű számvetés Benedek Marcell: Délsziget Benedek Marcell egyik legeredetibb műve a Délsziget című regényes irodalomtörténete. 1928-ban az első kiadáshoz fűzött előszóban beszámol különös műfaji kísérletéről, melyben az irodalomtörténetet, a regényt és a drámát keveri. De mindjárt az elején szeretné megnyugtatni olvasóit: nincs messze egymástól a tudomány és a művészet. Az irodalomtörténésznek hasonlatosnak kell lennie az igazi művészhez, az íróhoz vagy a festőhöz, akinek kötelessége a válogatás, a kiemelés és az elhagyás, a vélemény formálása, a stílus alakítása stb. „Az irodalomnak forrongó, lüktető, változó életét akarom papírra tenni, mai emberek vitáiban: úgy, ahogy a mai lelkekben él”, — állapítja meg. Ezért széttöri a hagyományos irodalomtörténetek merev korszakolását, írói bemutatását. Egy tengeri utazás történetébe ágyazza a magyar irodalomról alkotott véleményét, s közben a platoni dialógusok révén, a „gondolkodás örök drámájának” ábrázolásával egyszerre tudja érzékeltetni a nézetek, vélemények, értékelések különbözőségét. Ha félreérthetetlen is a főhős mögé elbújó Benedek Marcell alakja a maga szubjektív véleményalkotásával, mégis különös többletet tud nyújtani a párbeszédes formával, a franciás kételkedés Anatole France-i szemléletével. A Hamlet tanár úr volt Benedek Marcell egyik legsikeresebb regénye, melynek főhőse — Szent- páli professzor sokban hasonlított kedves tanárára, Riedl Frigyesre. A főszereplő az abban az időben nagyon divatos freudi lélektan, a tudatalatti hatására — a szellemekkel is társalog mint Hamlet. És a regényhős sorsa nem záródik le a Hamlet tanár úr utolsó lapjain. A Délsziget regényes történetének főszereplője Érdy professzor, míg a Hamlet tanár úr című regényében Szent- páli professzor Érdy Ferenc álnéven írta titokban lirai verseit. így él tovább a professzor a kalandos tengeri úton, de a Hamlet tanár úr női főhőse, Lilla már nem követi őt. Helyét felváltja Marianne, egy előkelő, gyönyörű nő, a platoni dialógusok társa. Most már eltűnnek a korábbi szerelmi szenvedélyek, hiányoznak a lírai versek, helyettük a magyar irodalom különböző korszakai és alakjai kerülnek a középpontba. S ha erőszakosan elválasztjuk egymástól a mű két műfaji rétegét: a regényest és az irodalomtörténetit, akkor a címadó mottóból, Vörösmarty művéből vett idézetből kell kiindulnunk: ........S a sziget áldott volt; kereken, mint egy teli hold, a / Földövező tenger viharos közepébe merítve /, Képe hasonlító egy egész kis földi világhoz . . . „Ebben az idézetben benne rejlik a tenger és a sziget álomszerű, holdfényes, romantikus motívuma — a valóságos, földi világ jelképességével együtt. A professzor alakja mögé rejtezik az író és irodalomtörténész Benedek Marcell. így vall többek között Arany János kapcsán önmagáról is; „Megvallok önnek valamit. Az, hogy Arany Jánost egy úri lócsíszár (érzi a megvetést ebben a szókapcsolásban?) beverheti sárral, mert Arany gyalog jár — és Arany félreáll, mert félre is kell állnia —, engem jobban fellázított, mint az Akasszátok fel a királyokat!” Az irodalomtörténeti fejtegetésekhez szellemes epikus hátteret rajzol: egy előkelő óriásgőzös utasai egy tenger alatti vulkán kitörése miatt viharba kerülnek, aztán pedig hajótörést szenvednek. Jókai fantáziáját idéző fantasztikus következmény az, hogy a hajó a vulkán hegycsúcsára kerül. A halottakat Érdy temeti, több nyelven, s a magyar Halotti Beszéddel búcsúztatja őket. De a romantikát különös realitás érzékkel párosítja: a Délsziget nem lehet az álmok szigete, igényt tartanak rá, a nagyhatalmak. Mussolini külön rádiógrammot küld, Anglia és Argentína is közbeszól, s jelentkezik a Népszövetség is. A Délsziget eltűnik, a professzornak csak a könyvek jutnak eszébe ebben az élet-halál veszedelemben is. Azt hisszük, hogy ez elsődlegesen nemcsak Érdy professzorra, hanem sokkal inkább Benedek Mar- cellre jellemző. Majd a második kiadásban folytatja az író hősei történetét. A Gellérthegyen találkozunk Pongráccal és Marianne-nal, akik összeházasodtak. Utal a történelmi körülményekre: a második világháborúra, az ostromra, és a holttesteket kerülgetve indul sétára Marianne Érdy professzorral. A halál szavai mellett erősebbek az élet, az újrakezdés, a remény lehetőségei. Az esszébe oldott irodalomtörténet, a párbeszédes forma — sokkal több gondolatot ébreszt az olvasóban, mint egy száraz adat, rideg megállapítás. A professzor így kapcsol össze távoli múltat a modern irodalommal, s közben határozott véleményt is mond: „Marianne fiam, a Halotti Beszéd az első intemacionális értékű magyar mű. Amikor az az ismeretlen barát a tizenkettedik-tizenharmadik század fordulója táján elmondhatta: oly szorosan belékapcsolódott az akkori Európa szellemébe, hogy lefőzte Ady Endrét, aki egy emberöltő elmúltával fedezte fel Bau- delaire-t! Az első igazi nyugatos ez a barát volt.” A regényes történet, a különböző izgalmas események nem gátolják meg abban, hogy az irodalomról a legfontosabbat elmondja. Vall irodalmi eszményéről Kazinczy kapcsán, hogy az igazi irodalom mindig közügy, így kell írni, így kell a 94