Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Komáromi Attila: Magyar vendégmunkások
Magyar vendégmunkások "em szeretem, ha címeket ragasztanak egy alkotás alá. Most mégis fontosnak látszik a sorozat címe, amit Bahget Iszkander adott képeinek: Dollárt kereső magyarok! Ebből a sorozatból az egyik ez, a mostani. Fontos a cím, mert a fotók valahol Algériában, egy konténerlakásban, egy hazulról vitt otthonban készültek. Fiatal emberek indultak el szerencsét próbálni, de magukkal nem a mesebeli hamubasült pogácsát vitték, hanem életük „rekvizítumait”: pop- és rockénekesek fotóit, álmaik domborodó keblű „csajait”, és fizikai erejüket, tehetségüket, hogy dollárt keressenek. Ez maradt a „szeretett hazából”? Ez és a háttérben megbújó Rubik-kocka. Rájuk haragudjunk, hogy nem apáik, nagyapáik népművészeti tárgyaival, a kis haza tájaival, magyarságuk bizonyítékaival tapétázták ki sivár alvóhelyüket? Ne rájuk! Vagy rójuk meg őket, hogy csillogó, márkás autóra vágynak, hogy kertes, tetőtér-beépítésű házról álmodnak? Ne! Dollárt akarnak keresni. Valutát — mert azt hallották, hogy csak annak van értéke. Azt halljuk mi is. Több mint húsz milliárd dollár adósságról beszélnek a pénzügyi szakemberek, a kemény valuta megszerzésére buzdítanak az ipar és a mezőgazdaság irányítói, a függetlenség megszerzésével és az adósság gyors visszafizetésével hitegetnek a politika újabb és újabb alkimistái. Bizalmat várnak tőlünk, azt, hogy higgyünk a jövőben, oda nézzünk. Nézhetünk? Igen, de egyre többen már csak olyan szemekkel, mint ezek a fiúk, itt ezen a fotográfián. A bibliai aranyborjú jár a fejemben. Most a „dollárborjút” imádjuk. Lehet, hogy így kell lennie, de közben ne feledkezzünk el a saját tízparancsolatunkról sem. Ezt üzeni ezzel a fotóval is a több évtizede köztünk élő hazánkfia: Bahget Iszkander 1990. március végén. Komaromi Attila 89
