Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)
József és Tóth Sándor) által javasolt változásokat együtt, pontról pontra haladva megvizsgáltuk, azokat csaknem minden esetben elfogadtuk és végrehajtottuk, kivéve néhány, egyébként is csak megfontolásra javasolt helyet. A leadott kéziraton tehát ezek a változtatások már keresztül vannak vezetve. Ezt a kötet szerkesztője a szakmai lektorokkal közölte is személyesen. Budapest, 1987. április 10. Katona Tamás sk. szerkesztő Bártfai Szabó László sk. szerző.” — A nyilatkozatokat aláírva még aznap — április 13-án — visszaküldtem Katona Tamásnak abban a reményben, hogy a „nyomtatási engedély” kiadásának most már nem lesz további akadálya. Május 12-én arról értesített a szerkesztő felesége, hogy a Kiadói Főigazgatóság a kiadást engedélyezte, bár írásban az engedély még nem érkezett meg. Június 17-éig még mindig nem fordult az ügy, bár annyit „súgtak”, hogy jóindulattal kezelik a kérelmet, de a téma „jellege” miatt a döntés húzódik. Katona Tamás említette, hogy amint a kiadási engedély megérkezik, a kisszövetkezet úgy intézi a továbbiakat, hogy a könyv várhatóan néhány hónapon belül megjelenik. Minderről június 19-én levélben tájékoztattam dr. Tóth Sándor hadtörténész ezredest, aki az 1986. december 4-ei levelében üdvözölte az újabb kiadási lehetőséget, és továbbra is vállalta az utószó megírását. Teltek-múltak a hetek, de még július 8-án sem jött meg a Kiadói Főigazgatóság állásfoglalása. Érthetetlen előttem, miért késik ennyire a döntés olyan ügyben, melyben a döntést a főigazgatóság egyszer már meghozta 1982/83-ban, amikor még az Európa Kiadóval szerződéses jogviszonyban álltam. Azóta csak a kiadó változott, a kézirat nem. Július 8-án Budapestre utaztam, és felkerestem Katona Tamást, aki közölte, hogy a főigazgató személyében változás történt. (Tarnóc Márton helyébe Inkei Péter lépett.) Az ügy előadója arra hivatkozott, hogy a személyi változás miatt késik az engedélyezés aláírása. Ismét eltelt két hónap. Szeptember 7-én meglepő helyzetről számolt be Katona Tamás: „Most beszéltem a Kiadói Főigazgatósággal, az ügyet nagyon pártoló Lengyel Jánossal. Ők már hónapokkal ezelőtt átküldték a kéziratot Tóth Sándor és Borús József szakvéleményével együtt a Honvédelmi Minisztérium Kollégiumának, mert az akkori főigazgató ezt feltétlenül szükségesnek tartotta. Azóta ismételten sürgették, de választ még nem kaptak.” — Oly sok fórum után bizony nem gondoltam volna, hogy van még az országban újabb — igen magas — hely, ahová a kiadás engedélyezése érdekében írásomnak el kell jutnia. Szeptember 9-én levélben kértem dr. Tóth Sándor ezredest, hogy ha erre lehetősége van, informálódjék a Honvédelmi Minisztérium Kollégiumánál a hozandó állásfoglalásukról. Tóth ezredes október 6-ai levelében válaszolta: „Illetékeseknél tett érdeklődésemre a múlt héten azt a választ kaptam, hogy a kollégium bizonyos rövidítésekre tett javaslattal visszaküldte a kéziratot a Kiadói Főigazgatóságnak. Remélem, hogy a kézirat sorsa most már véglegesen eldől, és az ügy nyugvópontra ér.” — Megnyugvással vettem tudomásul, hogy a katonák — a HM Kollégiuma — nem emeltek kifogást a kiadás ellen. Október 18-án ismét felhívott telefonon könyvem szerkesztője, és közölte, hogy a kollégium által javasolt rövidítések nagyobb részt a „személyes jellegű” fejezetekkel kapcsolatosak. Ha egyetértek vele, a szükséges korrekciót elvégzi, kapcsolatba lépve a Kiadói Főigazgatósággal. Most már ismét kezdtem bizakodni. Annyi sikertelen „nekifutás” után talán mégis csak sikerül eljutnom a célig. 1987. november 21-én megérkezett a Kiadói Főigazgatóság kiadási engedélye a kiadást vállaló Média Kisszövetkezethez. December 8-án Katona Tamás arról tájékoztatott, hogy a kiadással kapcsolatos lépések folyamatban vannak, a személyes megbeszélés időpontjáról később értesít. Kérdésemre válaszolta, hogy 1988 első felében — kedvező előrehaladás esetében — a könyvem az olvasók kezébe kerülhet. 1988 — A Kiadói Főigazgatóság kiadási engedélye után gyorsan peregtek az események a könyvem megjelenéséig. Igaz, egy keserű „pirulát” még le kellett nyelnem. A Honvédelmi 74
