Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9. szám - Borzák Tibor: Egy másik ütközet (Bártfai Szabó László két évtizedes könyvkiadási kálváriája)

— Barátom, aki ismerte az előzményeket, azt hitte, „fordulat” következett be, és gratulált könyvem megjelenéséhez. íme, most már ország-világ megtudhatja, hogy létezik egy ilyen írásom, már ára is van, előjegyezheti bárki, csak éppen nem fog megjelenni. Egy fantomkönyvet ajánlanak az olvasóknak. Rejtély marad számomra, hogyan került be az ajánlójegyzékbe könyvem majd másfél évvel a szerződés felbontása után, és ki írta a pár szavas, meleg hangú ajánlást. Az üzletben semmi konkrétat nem tudnak mondani a könyvről, az előjegyzések pedig gyűlnek-gyűlnek. Karácsony körül már nem fogadnak el igényeket. Nem is tudom, nevetni kell-e vagy sírni azon, hogy ilyesmi megtörténhet. Pedig megtörtént!

1986

— 1986. január 2-án jutott el Kecskemétre a Mozgó Világ decemberi száma, mely kéziratom mintegy 35 oldalnyi részletét tartalmazta Katona Tamás bevezetőjével. Óriási volt a visszhang. Már csak a Fővárosi Bíróság ítélete van hátra, hogy a kéziratom kiadásával kapcsolatos, tizenhetedik éve tartó történet végére érjek. Sok vélemény látott napvilágot visszaemlékezésemről, mire eljutottam a legmagasabb szakvéleményező fórumig. Bizony, sose hittem volna, hogy erre szükség lehet, azonban a kialakult keserves helyzetben megnyugvással töltött el, hogy a törvény alapján létrehozott legmagasabb szakértő testület fog majd véleményt alkotni nemcsak a jogdíj kérdésében, hanem írásom katonaiirodalmi színvonala tekintetében is. A Fővárosi Bíróság végzésére hivatkozva a Szerzői Jogi Szakértő Testület 1986. március 25-én küldte meg részemre szakvéleményének egy példányát. A vonatkozó 14/1985. sz. jegyzőkönyv szerint a tanácskozást 1986. március 20-án tartották. A testület az összes felmerült kérdésben számomra kedvező szakvéleményt alakított ki. Szó szerint idézve:

„A perbeli kézirat szépirodalmi mű, azon belül is visszaemlékezés, memoár. Ez beleillik a dokumentum-alkotások műfajába is. A perbeli mű színvonala alapján mindenképpen az alsó díjhatámál magasabb, a középarányos körüli díjat lett volna indokolt kikötni. A mű az 1982. szeptember 13-ai szerződéssel elfogadottnak minősül.”

— Ennél persze jóval hosszabb az értékelés. A Fővárosi Bíróság 1986. április 10-ei végzésében felszólította a peres feleket, hogy a szakértő testület véleményére észrevételeket tehetnek. Magam részéről bejelentettem, hogy a testületi szakvéleményt tudomásul vettem, arra észrevételt nem teszek. A bíróság ezután az 1986. május 16-ai idéző végzésében a szóbeli tárgyalás napjául 1986. szeptember 17-ét jelölte meg. Elmúlt a nyár, eljött a tárgyalás napja. Az Európa Kiadó képviseletében ismét dr. Kovács László jogtanácsos jelent meg. A tárgyaláson azzal az érveléssel állt elő, hogy bár a szakértő testület szépirodalmi műnek minősítette írásomat, az a szépirodalmi művek nem a, hanem b kategóriájába tartozó, lektűr jellegű műnek minősül, melynek díjtétele csak 1500—2500 Ft/ív. (Az említett b kategóriába tartoznak a jogszabály szerint a „Nagy példányszámban megjelenő lektűr jellegű művek, például detektív- és kalandregények, regényes életrajzok stb.” A tanácsvezető bíró elutasította ezt az érvelést. Kijelentette, hogy a per tárgyát képező mű nem valami ponyva- vagy kalandregény, hanem hadtörténeti mű, melyet a szakértő testület is nagyra értékelt. Ezt követően felmutattam az Universitas könyvklub 1. sz. ajánlójegyzékét, mely propagálta könyvemet az olvasóknak, mire az alperes jogi képviselője — a tárgyalási jegyzőkönyv szerint — a következőket mondta: „A kiadó tervében valóban szerepelt a könyv, ezt kapták meg a könyvterjesztők, az alperes vezetősége azonban nem indokolta, hogy miért állt el a kiadási szándéktól.” Erre a megjegyzésre kijelentettem, hogy nem az Európa Kiadó vezetősége, hanem egyszemélyben annak igazgatója döntött a kiadás ellen. Ezután a bíróság meghozta az 1986. szeptember 17-én kelt ítéletét, melyben a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményének figyelembevételével keresetemet megalapozottnak minősítette, és kötelezte az Európa Könyvkiadót, hogy 15 napon belül fizesse ki részemre kártérítésként az engem megillető szerzői jogdíjat kamataival és a perköltséggel együtt. A bíróság ítéletének indoklásában részletesen ismertette az előzményeket, a tényeket, a szakértő testület állásfoglalását.

72